tagokvagyunk

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

"Kizökkent az idő - ó kárhozat! Hogy én születtem helyretolni azt!" Akár Hamletet is idézhetnék az EU-tagállamok mai vezetői, akikre azt a szerepet osztotta a sors, hogy pótolják mindazt a mulasztást, amit elődeik közel húsz évvel ezelőtt az európrojekt elindításakor elkövettek. Európa mai politikai elitjére gyakran sütik rá a bélyeget, hogy Helmut Kohltól és a néhai Francois Mitterrandtól eltérően nincs jövőképük, nem látnak tovább az orruknál, és maximum négyéves választási ciklusokban képesek gondolkodni.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

Nem mondhatjuk, hogy a tizennégyes év kellemes asszociációkat hív elő az Európáról - és Európában - gondolkodók számára. A száz évvel ezelőtt, 1914-ben kitört nagy háború maga alá temette Európa boldog békeidejét, a kontinens népeinek addig meglévő, kicsattanó optimizmusát és a jövőbe vetett kitartó hitüket. Az I. világháború egyes megközelítések szerint nem is 1918-ig, hanem 1945-ig tartott. De ha távlatokban gondolkodunk, nyugodtan ide írhatjuk 1957-et, a Római Szerződés aláírásának dátumát; 1989-et, a kommunizmus európai bukásának évszámát; vagy az 1992-es évet, az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés aláírásának idejét. Vagy ide sorolhatnánk az azóta megkötött számos egyéb szerződést és egyezményt is, amelyek legvégső soron mind azt a célt szolgálták, hogy ezt a huszadik században önmagát többször is összekaszaboló, ősi civilizációja ellenére némiképp ön- és közveszélyes kontinenst megóvják saját rosszabbik énjétől. A látszat ellenére ugyanis a politikailag korrekt, bürokratikusan körülményes, kiszámíthatóan szürke felszín alatt ott kavarognak azok a tagállamok közötti politikai, gazdasági és kulturális feszültségek, amelyek egy bizonyos ponton túl újra szétvethetik az így is akadozó európai integrációt.

A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense

December 17-én megalakult az új német kormány. Ezt a fejleményt nyilvánvalóan meg kellett várni ahhoz, hogy bármit megtudjunk az új (harmadik) Merkel-kormány európai integrációt illető terveiről. Erre a kancellár beiktatása után hamar sor is került.

A szerző újságíró

Felzúdulást keltett Európában Nagy-Britannia azon terve, hogy a jövőben korlátozza az unió "új" tagállamaiból érkező bevándorlók számát. Az elképzelés nemcsak az érintett országokban váltott ki ellenérzést, de az Európai Bizottságnál (EB) is azonnal bekapcsolt a vészjelző. Éppen Andor László, az EB foglalkoztatottságért, szociálpolitikáért és társadalmi befogadásért felelős magyar tagja akasztott látványosan bajuszt David Cameron brit kormányfővel, állítva, hogy London bevándorlásellenes érvei gyenge lábon állnak. Brüsszel nem tagadja, hogy a nyitott határok és a szabad munkavállalás visszaélésekre is alkalmat adnak, azonban szerinte ez nem ért el kritikus tömeget, és különben is, megfelelő államigazgatási eszközökkel kezelhető. A bevándorlók beilleszkedésének elősegítésére ráadásul közösségi pénzforrás is rendelkezésre áll, hiszen erre a célra felhasználható az Európai Szociális Alap.

A szerző elemző

Kissé mintha alábbhagyott volna a tiltakozók dühe Kijevben, de az továbbra sem látszik, hogy mi lehet a megoldása hosszabb távon Ukrajna megosztottságának. A demonstrációkat Viktor Janukovics elnök váltotta ki azzal a döntésével, hogy a vilniusi keleti partnerségi csúcson elhalasztotta a már készen álló uniós társulási szerződés aláírását. Az ukrán vezetés Moszkva és Brüsszel közötti hintapolitikája, illetve az utcai megmozdulások ismét felszínre hozták a keleti, oroszajkú, Moszkva-barát népesség és a nyugati, ukrán tudatú, Európa felé nyitottabb lakosság közötti ellentétet.

A szerző elemző

"Önmagában az udvariasság nem elég ahhoz, hogy a kínaiaktól megkapjuk, amit szeretnénk"-hangzott el a múlt heti EU-Kína-csúcson Karel De Gucht intése. Az uniós kereskedelmi biztos szerint mindkét fél nyilvánvalóan a saját egyedi érdekeit tartja szem előtt, és Európa számára az a legfontosabb, hogy egy közös hangon fogalmazza meg ezeket. Ez a feddéssel felérő megjegyzés elsősorban azokra a különleges partnerségi kapcsolatokra vonatkozik, amelyeket egyes tagállamok bilaterális alapon működtetnek Pekinggel, esetenként nemzeti érdekeiket a közös tagállami szempontok elé helyezve. Persze ez elsősorban Németországnak szólt, de nem az EU legnagyobb gazdasága az egyetlen, ahol Kína fogadókészséget találhat "különutas" megoldásokra vagy legalábbis véleményekre.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

"Nincs rá étvágy a társadalomban" - válaszolja Ingvild Nass Stub norvég külügyi államtitkár egy napfényes novemberi reggelen Oslóban arra a kérdésünkre, mi a helyzet a norvég EU-csatlakozás lehetőségével. Hiába van ugyanis a két legnagyobb politikai erő, a baloldali Munkáspárt és a jobboldali Konzervatív Párt elvben a csatlakozás mellett, a norvég társadalom nem kér az Európai Unióból. Így, bár nyolc év baloldali kormányzás után épp az elmúlt hetekben alakult meg a jobboldali kormány, a csatlakozás borítékolhatóan ezután sem lesz napirenden. Igaz, ennek ellenére egyre inkább szervesül az EU-norvég viszony, amiből egész Európa profitál. Norvégia Európa tagja, tagság nélkül is.

A szerző újságíró

"Tényleg komolyan gondolja az Európai Unió, hogy felveszi Bulgáriát tagjai sorába?" A nem túl biztató kérdést Helmut Schmidt egykori német kancellár tette fel a kilencvenes évek derekán, és a veterán szociáldemokrata őszinte megrökönyödése - mivel már régen nem volt aktív politikus - inkább volt tekinthető retorikai kérdésnek, semmint "politikacsináló" megjegyzésnek. Ez jutott eszembe olvasva, hogy a holland liberális kormánypárt, a Szabad Demokrata Néppárt (Volkspartij voor Vrijheid en Democratie, VVD) nem ért egyet az Európai Bizottság 2012 után a közelmúltban megismételt javaslatával, miszerint adják meg Albániának a hivatalos tagjelölti státust.

A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense

Széles az egyetértés abban, hogy az európai integráció válaszút előtt áll: vagy továbbhalad a fiskális és politikai unió felé, vagy szétesik. A lavírozás tartósan nem járható út. Érdemes megvizsgálni az elmúlt évek válságkezelését: milyen hibákat vétettünk? És még inkább: hogyan tudjuk elkerülni ezek megismétlődését?

A szerző közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense

A 2004-es EU-csatlakozásunk óta közel 10 000 milliárd forintnyi uniós támogatást nyelt el a magyar gazdaság. (Jó, ha tudjuk, ennek nagyjából harmadát a magyar adófizetők adták össze.) Irdatlan összeg, a tavaly megtermelt GDP több mint harmada. És a magyar gazdaság mégsem növekszik, gyakorlatilag a 2007-es szinten stagnál. Az Európai Unió adófizetőinek pénzét feneketlen kútba öntik. Ezért a felelősség nem csupán a magyar kormányokat terheli, hanem a pénzt folyósító Európai Bizottságot is.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

Hétpárti parlament, keserédes szocdem győzelemmel, jobboldali összeomlással és két új protestpárttal: a botrányokkal tarkított évek után a cseh választók kiábrándultsága tükröződik az előrehozott parlamenti választások eredményében. Mindez azt is előrevetíti, hogy Csehországban tovább erősödik az euroszkepticizmus.

A szerző elemző

Az elmúlt egy hétben kis túlzással szinte minden napra jutott egy amerikai nagykövet, akit berendeltek valamelyik külügyminisztériumba. A sort a franciák kezdték, aztán jöttek a németek, most hétfőn pedig már a spanyolok is. Az NSA körüli, egyre dagadó lehallgatási botrány természetesen a csütörtök-pénteki EU-csúcsot is uralta, pedig éppenséggel enélkül is lett volna miről beszélgetni.

A szerző publicista, a brüsszeli Magyar Intézet volt igazgatója

Október elején két hajószerencsétlenségben összesen több mint 400 észak-afrikai menekült vesztette életét Lampedusa szigeténél, illetve Málta és Lampedusa között. Nem mintha a hasonló tragédiák ritka eseménynek számítanának! Becslések szerint tavaly is legalább 1500 menekült veszett a tengerbe, s az International Organization for Migration adatai szerint az elmúlt 20 évben mintegy 25 ezren haltak meg. Mindez azonban szinte észrevétlenül történt, úgy, hogy Európa és az egész közvélemény - a legközvetlenebbül érintett olaszok is - elfordította a fejét.

A szerző újságíró

Dilemma, hogy egy időben legyen-e az országgyűlési és az európai parlamenti választás. Az Európai Parlament (EP) megválasztásának időpontja adott. A tagállamok eltérő hagyományaira tekintettel - például Hollandiában a voksolás mindig csütörtökre esik, másutt vasárnapra - nem is egyetlen napra, hanem 2014. május 22-25-re tűzték ki.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

Nyugdíjak. Így, nagy, fehér betűkkel vörös háttér előtt. Az osztrák szocdemek kőegyszerűségű választási kampányszlogenje jól mutatja, hogy Ausztriában sem kifinomult szakpolitikai kérdésekről szólt a kampány. Sőt, alapjában véve sem szólt sok mindenről az idei választás sógorainknál.

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

Fölényes választási győzelme másnapján Angela Merkel szóban is megerősítette azt, amit az elemzők többsége már jó ideje jósol: a német kormány Európa-politikája a választások után sem fog változni. A kancellár szavainak belföldön sokkal kedvezőbb lesz a visszhangjuk, mint az ország határain túl. Főleg Berlintől délre ugyanis általában kritikus szemmel figyelik a Merkeltől a valutaövezeti válságkezelés során látott bűvészmutatványokat. Egy olyan Németországot szeretnének látni, amely kevesebbet pepecsel a bankunió létrehozásával; nem ragaszkodik olyan dogmatikusan a megszorításokhoz; és a belső kereslet élénkítésével kész kivenni a részét az eurózónán belül kialakult egyenlőtlenségek megszüntetéséből, de legalábbis mérsékléséből. A folytonosság ígérete most azt a csalódást keltő üzenetet hordozza számukra, hogy az égvilágon semmi sem fog változni.

A szerző elemző

"Németországnak nem szabad uralkodnia a többi nép felett, hisz ezért önnön lelkével fizetne. Ám Európa szellemi és morális jövője - ha még van neki - valóban Németország kezében nyugszik." E sorok Egon Friedell bécsi író és rendező Az újkori kultúra története című, terjedelmes, de nagyon szórakoztató munkájában olvashatók. A szerző néhány évvel azelőtt vetette őket papírra, hogy 1938-ban, az Anschluss után levetette magát az emeletről, nehogy élve kerüljön a letartóztatására érkező SA-különítmény kezére. Mit üzen mindez a mának?

A szerző újságíró

A londoni kormány 32 tanulmányban kívánja bemutatni, milyen hatással volt az országra az EU-ban töltött négy évtized. Receptként szolgál-e Magyarország számára a britek által alkalmazott módszer, az EU-tagság átvilágítása?

A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense

Szeptember 4-én publikálta a Világgazdasági Fórum a 2013-2014-es Globális Versenyképességi Jelentést. A magyar hírolvasó leginkább arról értesülhetett, hogy Magyarország három helyett rontott egy évvel ezelőtti pozícióján, és ezzel negatív rekordot ért el. De mi a helyzet az unió egészével?

A szerző e blog szerkesztője

Másfél év után az idei második negyedévben ismét növekedési pályára állt az EU és az eurózóna gazdasága. Ráadásul a déli periférián az egy éve esésnek indult hozamfelárak stabilizálódtak, minimálisra mérsékelve az ellenőrizetlen csőd esélyét. Mindezek fényében akár meglepő is lehet, hogy egyre több olyan elemzés lát napvilágot, amely szerint a perifériaországok adóssága továbbra is fenntarthatatlan. Többen elkerülhetetlennek tartják az adósságrendezést, és annak módozatait kutatják. Akkor tehát mégsincs túl az euróövezet a válságon?

A szerző elemző

A kerek évfordulókon általában felmerül a késztetés annak demonstrálására, hogy különleges módon viszonyulunk a megemlékezés tárgyához. Talán ez lehet annak a hátterében is, hogy éppen az utrechti béke 300. évfordulóján jutott a spanyolok eszébe, milyen jó móka lenne egy kis kardcsörtetés Gibraltár kapcsán. Persze azért ez már nem a spanyol örökösödési háború, még akkor sem, ha a britek "véletlenül" éppen most küldtek oda egy hadihajót gyakorlatozni. Mindenesetre nem olyan gyakori, hogy EU-tag és NATO-szövetséges országok ennyire keménykedjenek egymással, ahogy azt most Madrid és London teszi.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

Németország az EU vezető állama, és Berlin érdekei egyre inkább előtérbe kerülnek az uniós vitákban. Ugyanakkor az európai integráció élharcosának számító közép-európai nagyhatalomban komoly polémia folyik Európáról a választások előtt.

A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense

Nemrég e blog azt a kérdést járta körül, hogy lesz-e valaha európai démosz? A kiépülő politikai uniónak közös nevezőre kell majd jutnia a piacgazdaság európai modelljét illetően is. A Journal of European Public Policy 2012-ben különszámot szentelt a kapitalizmus európai változatainak. Ez alapján vesszük sorra, hogy a kontinentális Európa három legnagyobb gazdaságának alapvető intézményei és jellemzői hogyan változtak a válság előtt, alatt és óta. Lesz-e valaha egységes európai piacgazdaság?

A szerző újságíró

A szerző előrebocsátja, hogy közel másfél évtizeden keresztül (1995-2009) Brüsszelben, tudósítóként követte nyomon Magyarország közeledését az Európai Unióhoz, és ha elfogult az integráció irányában, az annak köszönhető, hogy konfliktusos helyzetekben általában az Európai Bizottság kínálta megoldás bizonyult követendőnek és a relatíve legelfogadhatóbbnak.

A szerző a Political Capital Institute igazgatója, a Reflection Group (New Pact for Europe) tagja

Ha Magyarország és az Európai Unió konfliktusáról lehántjuk a rárakódott retorikai rétegeket, az adott polémián jelentőségében messze túlmutató dilemmához érkezünk. Nem csak az a kérdés ugyanis, hogy mi a helyes stratégia az EU részéről, amennyiben úgy érzi, egy tagállam szisztematikusan megsérti az unió alapértékeit. Ez egy általánosabb problémához vezet el: miként viszonyulnak az unió döntéshozói a "demokratikus deficitekhez", jelentkezzenek azok tagállami vagy uniós szinten.

A szerző elemző

A japánokat valaha Ázsia poroszainak is nevezték a 19. század második felében kezdődött, erősen német mintákat követő, látványos gazdasági fejlődéssel összefüggésben. Ma viszont Olaszországgal kapcsolatban lehet hallani olyan véleményeket, hogy japán sémákat idéz gazdasági folyamatainak alakulása. Sajnos ez utóbbi párhuzam egyáltalán nem hízelgő. Ebben az esetben ugyanis a japán modell a tartós recessziót és a kezelhetetlen magasságban rögzülő államadósság-állományt jelenti.

A szerző újságíró

A magyar miniszterelnök előbb a horvát televízióban, aztán az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozóján, majd pedig az Európai Parlamentben beszélt az integráció és Magyarország viszonyáról. A feltűnően kombattáns vélemény masszív euroszkeptikus kritikát tartalmaz. Középpontjában Magyarország szuverenitása áll, amelyet meg kell védeni az Európai Unióval szemben. Orbán szerint Magyarország - eltérően az EU számos tagállamától - sikeresen száll szembe a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság hatásaival, és éppen ezért a kormány nem kér az Európai Bizottság gazdasági ajánlásaiból.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

"Úgy fáraszt ez a téma" - reagál egy lendülettel egy helyi újságíró ismerősöm az uniós csatlakozás horvátországi fogadtatását firtató kérdésemre, majd közvetíti a lakossági panaszokat, miszerint a csatlakozási ünnepségek miatt le vannak zárva a zágrábi utcák, pedig az uniós csatlakozás valójában csak a politikusokat érdekli. Vajon tényleg csak a szkeptikus vállvonogatás jellemzi a horvátok hozzáállását az EU-csatlakozáshoz? Vagy ha kitörő örömet nem is éreznek, legalább bölcs belátással fogadják az eseményt és következményeit?

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

"Csapataink harcban állnak". Ha a nemzeti érdekérvényesítésről van szó, a magyar miniszterelnöktől az ilyen és ehhez hasonló harcias szófordulatok nem idegenek. De mint tudjuk, a hadiszerencse forgandó. A magyar "hadaknak" mégis mintha a közelmúltban a szokásosnál több sikerélményben lett volna részük azon a tágas csatatéren, ahol most már évek óta változó intenzitású küzdelem folyik Budapest és az Európai Unió különböző (de nem az összes) intézményei között.

A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense

Európa súlyos válságot él át, amelynek különböző stádiumai, rétegei voltak-vannak. A keresletélénkítésre épülő európai válságkezelés ahelyett, hogy helyreállította volna a növekedést, egyes európai országokban, különösen a periférián néhány év alatt közpénzügyi krízisbe csapott át. Az ennek kezelésére tett első lépések - amelyeket tömören megszorításoknak nevezünk - rövid úton politikai válságot okoztak az érintett államokban, és tulajdonképpen az EU szintjén is: az euroszkepticizmus rekordokat dönt, Európa új "beteg embere" maga az Európai Unió lett. Ráadásul a problémákat sem oldották meg: az európai növekedés nem állt helyre, a halvány pozitív kilátások ellenére sem. Végső soron Európa így intellektuális válságba is került a tekintetben, hogy miként oldja meg saját nehézségeit.

A szerző újságíró

Büntetni? Nevelni? Büntetve nevelni? Milyen "filozófiai" alapon célszerű szabályozni az internetes letöltéseket? Hogyan lehet megvédeni a veszélyes tartalmaktól a nagyközönséget? Hogyan lehetne továbbra is érvényesíteni a francia kulturális modellt, amely az úgynevezett kulturális kivételen alapul? Ennek az a lényege, hogy bár a piacgazdaságban a kultúra áru, mégsem ugyanolyan szabályok vonatkoznak rá, mint más javakra.Többek között ezekre a kérdésekre kísérelt meg válaszolni az úgynevezett Lescure-jelentés, amelyet néhány héttel ezelőtt hoztak nyilvánosságra Párizsban.

A szerző újságíró

A négy esztendővel ezelőtti választásokon, a padlóra került gazdaságával Izland nemcsak egy liberális (formálisan ugyan szociáldemokrata és zöld) koalíció mellett voksolt, de egyúttal az EU-tagságról szóló tárgyalások megkezdését is jóváhagyta. A két párt ugyanis nem csinált titkot abból, hogy céljuk az uniós tagság, mert szerintük az ország történetének legsúlyosabb gazdasági-pénzügyi válságát sokkal enyhébben megúszták volna az euró oltalma alatt. Ezt a nézetet akkor még az izlandiak zöme is osztotta, különösen azok, akik hatalmas veszteséget könyveltek el pénznemük összeomlásával, mivel az izlandi háztartások is előszeretettel adósodtak el külföldi valutában. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

Tizennyolcadik uniós tagállamként csatlakozhat Lettország az eurózónához, mivel teljesítette a maastrichti kritériumokat - közölte Olli Rehn pénzügyi biztos a múlt héten Brüsszelben. De milyen küzdelmek árán jutott el a legnehezebb sorsú balti ország az euró kapujába?

A szerző a Political Capital vezető elemzője

A Pew Research Center egyik legutóbbi kutatási összefoglalója sommásan Európa új beteg emberének nevezte az Európai Uniót. A nyolc országban (Németország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Görögország, Csehország és Lengyelország) végzett felmérés szerint jelentősen romlott az EU megítélése, sokan egyre negatívabbnak látják az integráció gazdaságra gyakorolt hatását, egyes tagállamok között pedig erősödnek a nemzeti sztereotípiákra alapozott ellenérzések.

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

Bár kettőt még aludni kell a hivatalos döntésig, az Európai Bizottság szerdán arra készül, hogy a 2004 óta a túlzott mértékű államháztartási hiány miatt Magyarországgal szemben folyó eljárás megszüntetését javasolja. Brüsszel pozitív jelzése után értelmét veszti az a vád, hogy a testület és általában az EU megint kettős mércét alkalmaz Magyarországgal szemben.

A szerző elemző

Fény az alagút végén, reménysugár az adóssággödörben stb. Néhány meglehetősen kétes értékű gazdasági mutató már elég volt a hírérzékenyebb újságíróknak ahhoz, hogy a válság végéről kezdjenek el elmélkedni. Még a legutóbbi mini EU-csúcs résztvevőin is azt kérték számon egyesek, hogy az energiaárak letörése és a tökélyre fejlesztett adóbehajtás helyett vagy mellett miért nem inkább a "válság utáni" Európával foglalkoztak. Példás a derűlátásuk.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

Kopásnak indult a szomszéd zöldje: Szlovéniából, az egykori makulátlan posztkommunista mintaállamból, a mini Ausztriából, szerény jólétben élő délnyugati szomszédunkból az EU új problémaforrása lehet. A mintaországból bóvliország lett, miután a Moody's hitelminősítő április 30-án befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a szlovén államkötvényeket.

A szerző közgazdász, újságíró, e blog szerkesztője

Európa legszegényebbjeivé váltak a németek? - kérdezte nemrégiben bombasztikus címben a Wall Street Journal. "A szegény németek belefáradtak az eurózóna mentésébe" - írta ugyanekkor a Financial Times. E hangzatos szalagcímek alapjául egy, az Európai Központi Bank (EKB) által végzett felmérés szolgált, amely szerint a német háztartások vagyoni szintje a legalacsonyabb az euróövezeten belül. Valóban kiköltekeztek a németek, és most már nem futja a déliek megsegítésére, vagy a képlet azért ennél bonyolultabb?

A szerző publicista, a brüsszeli Magyar Intézet volt igazgatója

Ennek előbb-utóbb be kellett következnie. Claude Bartolone, a francia Nemzetgyűlés szocialista párti elnöke a Le Monde-nak adott múlt pénteki interjújában kimondta azt, amit gondolt: a francia-német viszonyt szerinte nem a "barátok közötti feszültség" jellemzi, ahogy azt Francois Hollande államfő korábban nevezte, hanem "a feszültség, minden jelző nélkül. Ha úgy tetszik, az ellentétek".

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

A negyedik alkotmánymódosítás új helyzetet teremtett az Európai Unió és az Orbán-kormány között két és fél éve zajló kötélhúzásban. A hangsúly a normális üzemmódnak tekinthető kötelezettségszegési eljárásokról egyre inkább a jogállamiság elveinek vélt magyarországi megsértésére (illetve ennek veszélyére), és - ami ennek következménye lehet - az uniós zsargonban "nukleáris opciónak" is nevezett EU-szerződés 7-ik cikke szerinti eljárás egyre nyíltabb mérlegelésére tevődik át. És bár még mindig több érv szól az "atombomba" bevetése ellen, mint mellette, ennek a lehetőségét már sem az uniós, sem a magyar térfélen nem zárják ki kategorikusan.

A szerző elemző

"A németek negyede kilépne az euróövezetből." Akár így is lehetne értékelni egy április elején készült közvélemény-kutatás eredményét. A Welt am Sonntag című lap megbízásából készült felmérés szerint a válaszadók 24 százaléka tartotta elképzelhetőnek, hogy az euróövezetből való kilépéssel, illetve a márkához való visszatéréssel kampányoló Alternative für Deutschland (AfD) nevű új pártra szavazzon. A semmiből pillanatok alatt több ezres tagságot felépítő AfD április 14-én tartja szövetségi szintű alakuló pártkongresszusát Berlinben, és tervei szerint ősszel már indul a szövetségi parlamenti választásokon is.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

No, no, no! - hangzott Margaret Thatcher emlékezetes tiltakozása a londoni parlamentben 1990-ben, szűkebb értelemben Jacques Delors az európai intézmények jövőbeli hatáskör-növekedéséről szóló megjegyzéseire reagálva; történelmi távlatokban azonban Britannia fényes elszigeteltségét védelmezve az egységesülő kontinenstől.

A szerző közgazdász, az MTA kutatója

Politikusok, szakértők és állampolgárok egyaránt hajlamosak elfeledkezni arról, hogy az Európai Unió nem csupán gazdasági és politikai társulás, hanem értékközösség. Az európai értékek része a nélkülöző, a létbiztonság hiányát megélő embertársaink iránti szolidaritás is. Ez pedig nem merül ki hangzatos deklarációkban, hanem tényleges szolidaritást jelent a szegényekkel. Vagyis praktikus pénzügyi terminusokban azt, hogy a tehetősebbek megtermelt jövedelmük egy részét arra fordítják, hogy az elesettek, a kiszolgáltatottak, általában a szegényebb térségekben élők helyzetén könnyítsenek. És nemcsak az unión belül, hanem azon kívül is, a nemzetközi segélyezés keretében.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

Viktorland vagy Viktoristan: az elmúlt időszakban alkalmanként hasonló szójátékokkal és karikatúrákkal lehetett találkozni a nemzetközi sajtóban a Viktorok vezette, nemzetközi kritikák kereszttüzébe került Magyarország, Románia és Ukrajna kapcsán. A vezetők közös keresztnevén és a mindhárom országot folyamatosan érő nyugati kritikák tényén kívül persze nagyon eltérő okok miatt jelenik meg feszültség az adott ország vezetése és az európai intézmények között. Victor Ponta sem érdemtelenül keltette fel a demokrácia éber őreinek figyelmét.

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

A politikusok már jó ideje mantraként ismételgetik, mégis elég sokáig kellett várni rá, hogy valóra váljék: a jövőben nem fordulhat elő (vagy inkább csak kivételes esetben), hogy a pénzügyi rendszer hibáiért az adófizetők állják a számlát. Nos, a jövő elkezdődött, mégpedig Cipruson, ahol a reménytelen helyzetbe került bankszektornak a saját hajánál fogva kell kirántania magát a mocsárból. A bankok szanálásának költségeit az adófizetők helyett a pénzintézetek részvényeseire, hitelezőire és a nagybetétesekre hárítják át.

A szerző közgazdász, újságíró, e blog szerkesztője

A ciprusi parlament március 19-én este elutasította a bankbetétadót, bizonytalan és veszélyes helyzetet teremtve ezzel a szigetországban. Egyelőre nem látszik a megegyezés a hitelező Trojka (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap) és a ciprusi hatóságok között, de akármelyik lehetséges opció valósul is meg, az unió egyik miniállamában nagyon nehéz évek következnek. De vajon van-e reális veszélye annak, hogy a ciprusi incidens átterjedhet más országokra? Felbomolhat-e emiatt az euróövezetet? Kell-e reálisan tartani attól, hogy a ciprusi bankbetétadó Magyarországon is felüti a fejét, az unortodoxia újabb megnyilvánulásaként?

A szerző közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense

Aznap reggel, amikor a közrádióban a miniszterelnök bejelentette, hogy Matolcsy György váltja Simor Andrást a Magyar Nemzeti Bank élén, megismerhettünk kettőt is azon pillérek közül, amelyekre a magyar kormány jövendő gazdaságpolitikája épül majd. Az egyik prioritás az lesz, hogy az államadósság finanszírozásába egyre növekvő arányban kell bevonni a lakosságot és a többi hazai befektetőt, a másik pedig az, hogy folytatódni fog az adórendszer átalakítása és tovább nő a fogyasztást terhelő adók súlya. Ezek a pillérek azonban eleve roskatagok, és ráadásul laza talajba lesznek lecövekelve.

A szerző publicista, a brüsszeli Magyar Intézet volt igazgatója

Február 25-én, hétfőn este nemcsak Olaszország, de egész Európa az olasz választások kalandosan - egymásnak szögesen ellentmondó részadatokon keresztül - körvonalazódó eredményeit leste. Az eredmény igazolta az izgalmakat: a megdöbbenés általános és teljes.

A szerző közgazdász, újságíró, e blog szerkesztője

Soha ilyen kevesen nem bíztak az EU intézményeiben, és soha nem volt ennyire alacsonyan a lakosságnak az unióval kapcsolatos szimpátiaindexe - derül ki az Eurobarométer legutóbbi felméréséből. Az EU népszerűsége a huszonhét tagország átlagában oda esett vissza, ahol a magyar mutató már egy bő éve található. A válság előtti állapothoz képest regisztrált óriási szimpátiacsökkenés veszélyezteti az unió nagyszabású céljait, a mélyülő integrációt.

A szerző az MTA KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa

Nem indult jól az év Spanyolországban. Sikerült ismét a nemzetközi lapok címoldalára kerülni, ezúttal egy olyan politikai botránnyal, amely a jelenlegi miniszterelnököt is elsodorhatja. Spanyolországban nem újdonság a korrupció, de a mostani helyzet mégis más.

A szerző elemző

Az egyik legviccesebb momentum a néhány napja beharangozott EU-USA szabadkereskedelmi tárgyalások kapcsán, hogy rögtön arról is elkezdtek elmélkedni, ki mindenkinek a hivatali idejébe kellene beleférjen az egyeztetések eredményes lezárása. Itt van mindjárt Karel De Gucht uniós kereskedelmi biztos, akinek már csak két év maradt a megbízatásából. Vagy José Manuel Barroso bizottsági elnök, akinek szintén. Barack Obama amerikai elnök esetében valamivel lazább a helyzet: az ő mandátuma csak 2016-ban jár le.

A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense

Megoszlanak a vélemények az Európai Központi Banknak (EKB) a 2008 óta tartó pénzügyi-gazdasági válságban játszott szerepéről, kommunikációjáról és megtett lépéseiről. Egyesek már egyenesen az eurózóna jegybankjának középtávú hitelességvesztését, sőt morális hazardírozását emlegetnek. Azt, hogy az EKB a tűzzel játszik, amikor az euróövezet bajba jutott országainak kötvényeit vásárolja fel nagy tételben. Az EKB 2010 utáni, a korábbi évekhez képest szokatlan lépéseit a német jegybankelnök, Jens Weidmann is határozottan bírálta.

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

Egy álló héten át némi túlzással az ország apraja-nagyja azt számolgatta, hogy mennyi pénzt kap Magyarország az EU-tól a következő hét évben, és ez az összeg hogyan viszonyul a jelenlegi, még az előző kormány által kitárgyalt pénzes borítékhoz. Hiába, "noblesse oblige", tudvalévő, hogy a magyaroknak különleges érzékük van a számokhoz. És úgy látszik, különleges vonzalmuk is. Abban természetesen nincs semmi rossz, hogy megszámoljuk a pénzt, ami a házhoz áll.

A szerző elemző

A hitelminősítők megzabolázása régi, kedvenc témája az Európai Bizottságnak. Ezért is újságolták el nagy büszkeséggel a brüsszeli hírforrások, hogy a január közepén az Európai Parlament által is jóváhagyott szigorítások nyomán alaposan sikerült korlátozni az ügynökségek, kivált a "három nagy" eddigi "kényuralmát". Csupán az új jogszabály tagállamokbeli átültetése van hátra, ami várhatóan tavasszal megtörténik. Ezek után új világ kezdődik, gondolhatják sokan. De tényleg ilyen mélyrehatóak lesznek ezek a változások? Kicsit megint olyan lett ez az EU-s intézkedés, mint amikor a bíró okos lánya túljár Mátyás király eszén: szigorítottak is, meg nem is.

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

A csehek alig egynegyede ítéli meg pozitívan az EU-t és a cseh uniós tagságot, miközben másfél évtizeden keresztül volt az ország egyik legbefolyásosabb politikusa a harcos EU-szkeptikus Václav Klaus. A nagyobb hatalmakkal szembeni szkepszisnek több százados hagyománya van Csehországban - de az elnökválasztás második fordulója nemzeti szakítópróbává válhat.

A szerző közgazdász, újságíró, e blog szerkesztője

Az EU egészében nem nőttek az egyenlőtlenségek a válság hatására, derül ki a napokban nyilvánosságra hozott Eurostat-adatokból. A legfrissebb, 2011-es számok azt mutatják, hogy vannak olyan országok, ahol a válság dacára még csökkentek is a különbségek, máshol viszont nagyon kinyílt az olló szegények és gazdagok között. Magyarországon 2010 után indult meg a polarizáció, de így is jóval az uniós átlag alatt maradt az egyenlőtlenség.

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

Sokkoló bejelentéssel kell kezdenem: rég nem volt olyan soros uniós elnökség, amelynek annyira maga felé hajlott a keze, mint a mostaninak, az írekének. Dublin nem csinál belőle titkot, hogy a január elsején kezdődött féléves elnökségét - amely az ország EU-taggá válásának negyvenedik évfordulójára esik - a lehető legnagyobb mértékben ki szeretné használni saját gazdasági érdekeinek előmozdítására.

A szerző publicista, a brüsszeli Magyar Intézet volt igazgatója

Van-e alkalmasabb miniszterelnök-jelölt Mario Montinál? Van-e természetesebb annál, mint széles látókörű, hozzáértő, általánosan elismert közgazdászra - egy professzorra - bízni a gazdaság irányítását? Mario Monti, a milánói elit magánegyetem, a Bocconi rektora, volt kétszeres európai biztos, s az éppen leköszönt szakértői kormány miniszterelnökének alkalmassága távolról nézve szinte megkérdőjelezhetetlennek tűnik.