tagokvagyunk

(A szerző újságíró)

(A szerző a Manager Magazin egykori főszerkesztő-helyettese, jelenleg compliance officer a MÁV-nál.)

"Brüsszelbe mentek?" De hát ott nincs semmi" - reagált ijedten egy mostanában szintén keveset utazó barátom arra az információra, hogy kicsi fiúnkat végre hátrahagyva, egy hosszú hétvégére a belga fővárosba indulunk. Dehogyis nincs, válaszoltam magabiztosan, hiszen legalább tízszer jártam már ott, ebből kilencszer hivatalosan, biztos voltam tehát benne, hogy minimum egy hétvégét megér ez a város. Ottjártunkkor azonban feketén-feherén kiderült, hogy még többet is. De miért is gondolja mindenki úgy, hogy Brüsszelbe csak munka miatt lehet utazni?

(A szerző újságíró, az Energiaklub külső szakértője.)

Ez a hetes, nem az a hetes - mondja a magyar atomlobbi felkent apostola egy fórumon, sajátos számelméleti alapját adva annak, hogy miként is kellene a fukusimai hetes szintű balesetet látnunk. Matematikai relativizmusa, mely a "közvélemény megnyugtatását" célozza, annak a pronukleáris hatalmi csoportnak az érdekeit szolgálja, amely már alig várja, hogy építhessen Pakson. Ő pontosan tudja, hogy az igazi csatát a propaganda frontján vívják: a gondosan megválasztott szavaknál nincs erősebb fegyver. Érvei mögött azonban felsejlik az aggódás, hisz ez a nem-is-az-a-hetes a lehető legrosszabbkor jött. Az atomenergia anti-reneszánszának rémét hozta el mindazok számára, akik továbbra is töretlenül és teljes szívvel hinni akarnak a nukleáris ipar mindenre megoldást kínáló üdvében.

(Az szerző az [origo] főszerkesztője.)

Az [origo] - a lap, amelynek dolgozom - 2004. május 1-én kivételt tett egy maga felállította műfaji szabályával: szerkesztőségi állásfoglalásban örült Magyarország EU-csatlakozásának. Mit örült, lelkesedett! Elég kínos egy szerkesztőségnek egy hivatalosan is támogatott ügyet ilyen hőfokon ünnepelnie. Nekem is eszembe jutott Zelk Zoltán bárgyú Aranycsapat-csasztuskája, Carlos Peublának az agrárreformot propagáló bolerója (azt legalább a zene menti) és sok más ijesztő példa, de ma is azt gondolom, hogy ez az eset más, nem ciki, nincs rajta mint restellni.

(A szerző európai unió szakirányos hallgató.)

Április 16-a, szombat. Öltönyt és kosztümöt viselő fiatalok várakoznak türelmetlenül a Corvinus Egyetem második emeletén. Elegáns öltözetükből kiindulva a be nem avatottak talán azt hihetik, hogy vizsgára készülnek. Minden az egyetemi életben kicsit is jártas egyén azonban tudja, hogy a félév ezen időszakában még nincsen vizsga. Nappali tagozatosak lévén pedig a szombati tanóra sem jöhet szóba. Vagy mégis?