A szerző elemző
Ahogy az várható volt, a pénteken véget ért EU-csúcs sem volt képes érdemi választ adni a költekezés kontra növekedés (ál?)dilemmájára. Persze az eddigi tapasztalatok alapján ezt nem is várhatta komolyan senki.
A szerző elemző
Ahogy az várható volt, a pénteken véget ért EU-csúcs sem volt képes érdemi választ adni a költekezés kontra növekedés (ál?)dilemmájára. Persze az eddigi tapasztalatok alapján ezt nem is várhatta komolyan senki.
A szerző a BruxInfo főszerkesztője
"Kizökkent az idő - ó kárhozat! Hogy én születtem helyretolni azt!" Akár Hamletet is idézhetnék az EU-tagállamok mai vezetői, akikre azt a szerepet osztotta a sors, hogy pótolják mindazt a mulasztást, amit elődeik közel húsz évvel ezelőtt az európrojekt elindításakor elkövettek. Európa mai politikai elitjére gyakran sütik rá a bélyeget, hogy Helmut Kohltól és a néhai Francois Mitterrandtól eltérően nincs jövőképük, nem látnak tovább az orruknál, és maximum négyéves választási ciklusokban képesek gondolkodni.
A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense
December 17-én megalakult az új német kormány. Ezt a fejleményt nyilvánvalóan meg kellett várni ahhoz, hogy bármit megtudjunk az új (harmadik) Merkel-kormány európai integrációt illető terveiről. Erre a kancellár beiktatása után hamar sor is került.
A szerző elemző
"Önmagában az udvariasság nem elég ahhoz, hogy a kínaiaktól megkapjuk, amit szeretnénk"-hangzott el a múlt heti EU-Kína-csúcson Karel De Gucht intése. Az uniós kereskedelmi biztos szerint mindkét fél nyilvánvalóan a saját egyedi érdekeit tartja szem előtt, és Európa számára az a legfontosabb, hogy egy közös hangon fogalmazza meg ezeket. Ez a feddéssel felérő megjegyzés elsősorban azokra a különleges partnerségi kapcsolatokra vonatkozik, amelyeket egyes tagállamok bilaterális alapon működtetnek Pekinggel, esetenként nemzeti érdekeiket a közös tagállami szempontok elé helyezve. Persze ez elsősorban Németországnak szólt, de nem az EU legnagyobb gazdasága az egyetlen, ahol Kína fogadókészséget találhat "különutas" megoldásokra vagy legalábbis véleményekre.
A szerző elemző
Az elmúlt egy hétben kis túlzással szinte minden napra jutott egy amerikai nagykövet, akit berendeltek valamelyik külügyminisztériumba. A sort a franciák kezdték, aztán jöttek a németek, most hétfőn pedig már a spanyolok is. Az NSA körüli, egyre dagadó lehallgatási botrány természetesen a csütörtök-pénteki EU-csúcsot is uralta, pedig éppenséggel enélkül is lett volna miről beszélgetni.
Utolsó kommentek