tagokvagyunk

A szerző a BruxInfo főszerkesztője

Fölényes választási győzelme másnapján Angela Merkel szóban is megerősítette azt, amit az elemzők többsége már jó ideje jósol: a német kormány Európa-politikája a választások után sem fog változni. A kancellár szavainak belföldön sokkal kedvezőbb lesz a visszhangjuk, mint az ország határain túl. Főleg Berlintől délre ugyanis általában kritikus szemmel figyelik a Merkeltől a valutaövezeti válságkezelés során látott bűvészmutatványokat. Egy olyan Németországot szeretnének látni, amely kevesebbet pepecsel a bankunió létrehozásával; nem ragaszkodik olyan dogmatikusan a megszorításokhoz; és a belső kereslet élénkítésével kész kivenni a részét az eurózónán belül kialakult egyenlőtlenségek megszüntetéséből, de legalábbis mérsékléséből. A folytonosság ígérete most azt a csalódást keltő üzenetet hordozza számukra, hogy az égvilágon semmi sem fog változni.

A szerző elemző

"Németországnak nem szabad uralkodnia a többi nép felett, hisz ezért önnön lelkével fizetne. Ám Európa szellemi és morális jövője - ha még van neki - valóban Németország kezében nyugszik." E sorok Egon Friedell bécsi író és rendező Az újkori kultúra története című, terjedelmes, de nagyon szórakoztató munkájában olvashatók. A szerző néhány évvel azelőtt vetette őket papírra, hogy 1938-ban, az Anschluss után levetette magát az emeletről, nehogy élve kerüljön a letartóztatására érkező SA-különítmény kezére. Mit üzen mindez a mának?

A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

Németország az EU vezető állama, és Berlin érdekei egyre inkább előtérbe kerülnek az uniós vitákban. Ugyanakkor az európai integráció élharcosának számító közép-európai nagyhatalomban komoly polémia folyik Európáról a választások előtt.

A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense

Nemrég e blog azt a kérdést járta körül, hogy lesz-e valaha európai démosz? A kiépülő politikai uniónak közös nevezőre kell majd jutnia a piacgazdaság európai modelljét illetően is. A Journal of European Public Policy 2012-ben különszámot szentelt a kapitalizmus európai változatainak. Ez alapján vesszük sorra, hogy a kontinentális Európa három legnagyobb gazdaságának alapvető intézményei és jellemzői hogyan változtak a válság előtt, alatt és óta. Lesz-e valaha egységes európai piacgazdaság?

A szerző elemző

Fény az alagút végén, reménysugár az adóssággödörben stb. Néhány meglehetősen kétes értékű gazdasági mutató már elég volt a hírérzékenyebb újságíróknak ahhoz, hogy a válság végéről kezdjenek el elmélkedni. Még a legutóbbi mini EU-csúcs résztvevőin is azt kérték számon egyesek, hogy az energiaárak letörése és a tökélyre fejlesztett adóbehajtás helyett vagy mellett miért nem inkább a "válság utáni" Európával foglalkoztak. Példás a derűlátásuk.