A szerző a Mandiner főszerkesztő-helyettese, külpolitikai újságíró

„Nincs rá étvágy a társadalomban” – válaszolja Ingvild Nass Stub norvég külügyi államtitkár egy napfényes novemberi reggelen Oslóban arra a kérdésünkre, mi a helyzet a norvég EU-csatlakozás lehetőségével. Hiába van ugyanis a két legnagyobb politikai erő, a baloldali Munkáspárt és a jobboldali Konzervatív Párt elvben a csatlakozás mellett, a norvég társadalom nem kér az Európai Unióból. Így, bár nyolc év baloldali kormányzás után épp az elmúlt hetekben alakult meg a jobboldali kormány, a csatlakozás borítékolhatóan ezután sem lesz napirenden. Igaz, ennek ellenére egyre inkább szervesül az EU–norvég viszony, amiből egész Európa profitál. Norvégia Európa tagja, tagság nélkül is.

Hosszú, nagyon hosszú jegyességre emlékeztet Norvégia és az európai közösség kapcsolata. A távoli skandináv ország 1962-ben – még a gazdagságot elhozó olajkincs felfedezése előtt – jelentette be csatlakozási szándékát az Európai Gazdasági Közösséghez, együtt Nagy-Britanniával, Dániával és Írországgal. Mivel a de Gaulle-i grandeur lázában égő Franciaország sem akkor, sem 1967-ben nem kért a britekből, a norvégok sem csatlakoztak az első két körben. 1972-ben már maguk a norvégok mondtak nemet a kontinens hívó szavának: az első népszavazáson 53,5 százaléknyian vetették el a lehetőséget – bele is bukott a munkáspárti kormány. Huszonkét évvel később, 1994-ben kérdezték meg újra a polgárok véleményét az uniós csatlakozásról: akkor 52,2 százalék utasította el.

És a mából visszanézve még azok voltak a szép idők: a 2010-es években már 70 százalék körüli a belépés elutasítottsága az északi országban. Norvégia az elmúlt évtizedekben kő(olaj)gazdaggá vált, remekül állnak a gazdasági mutatói, nincs se politikai, se társadalmi válság, s nincs rászorulva semmilyen pénzügyi támogatásra. Az EU-integráció nincs napirenden. „Húsz éve vagyok benne az EU-vitákban, ma sem gondolkodok máshogy, de most senkinek nincs kedve feléleszteni a csatlakozás kérdését” – sóhajt Ingvild Nass Stub államtitkár. Különösen érthető ez akkor, ha belegondolunk: ha újabb húsz év elteltével egy esetleges közeljövőbeli népszavazáson egy még nagyobb arányú nemmel szavaz a norvég nép az EU-ra, akkor történelmi messzeségbe fog kerülni az egész téma.

A csatlakozás egyébként ideológiákon átívelő konfliktusnak számít. Az EU-párti nagy bal- és jobboldali néppárttal szemben a radikális baloldal, az agrár szellemiségű Centrum Párt, a kereszténydemokraták, a jobboldali-liberális, populista Haladás Párt és liberálisok vagy EU-ellenesek, vagy – a jelenlegi hazai és európai helyzetet látva – szkeptikusak a csatlakozást illetően. Az új kormány két „belsős” tagja pedig az EU-kérdésben ellentétes álláspontot képviselő Konzervatív Párt és a Haladás Párt, a közöttük lévő konszenzus csak az integrációs téma jegelése lehet. De ez nem jelenti azt, hogy egy másik úton ne venné ki a részét a közös Európa építéséből a skandináv ország.

Hiába lehetetlen belátható időn belül az uniós csatlakozás, Norvégia így is szorosan együttműködik az európai intézményekkel – és nemcsak szavakban, hanem kőkemény pénzügyi hozzájárulással erősíti az integrációt. Az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) és az EEA (Európai Gazdasági Térség) tagjaként sok szállal kötődik a kontinens politikai, pénzügyi és gazdasági hálózataihoz.

Az EEA-megállapodás 1994-es életbelépése óta Norvégia Izlanddal és Liechtensteinnel együtt beléphet az EU belső piacára, cserébe viszont ezeknek az államoknak is részt kell venniük az európai pénzügyi támogatások rendszerében. Az EEA és a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok célja, hogy csökkentsék az EEA-tagállamok gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeit. A Finanszírozási Mechanizmusok révén 2004 és 2009 között mintegy 1,3 milliárd eurós (közel 400 milliárd forintos) támogatás vált elérhetővé, az összeg közel 97 százalékát Norvégia állta. Csak Magyarországra 135 millió eurós (35 milliárd forintos) keret jutott, ez volt Lengyelország után a második legnagyobb összeg. A fő célok a szolidaritás jegyében a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés voltak, de a kulturális örökség védelmére is nagy összegeket fordítottak. Magyarországon ebben az időszakban három pályázati kiírással 80 önálló projekt és 13 pályázati alap valósult meg. A túlnyomórészt norvég eredetű támogatásból a székesfehérvári barokk örökségtől kezdve a siklósi váron át Szerencs történelmi városközpontjáig számos magyar kulturális örökség újult és szépült meg. A környezetvédelem terén a mórahalmi megújuló mintaprojekttől a szentesi energetikai megújuláson át a szolnoki környezettudatos nevelésig terjedt a támogatás spektruma. Az egészségügy, az oktatás és a tudományos kutatás területén, valamint a regionális fejlesztés és a határokon átnyúló együttműködés terén is több tucat projekt kapott támogatást. A Norvég Civil Támogatási Alapból 1,6 milliárd forint jutott hazai civilszervezetek támogatására.

Jelenleg a 2009–2014-es támogatási periódus fut az EEA és a Norvég Alap rendszerében, most 1,79 milliárd eurós forrás áll rendelkezésre, az EEA-alapból 94 százalékot áll Norvégia. A Magyarországra jutó keret 153 millió euróra emelkedett, vagyis évente mintegy 9 milliárd forintra. Az előző időszakhoz hasonlóan a környezetvédelem, a civil társadalom, az egészségügy (és a gyermekek), a kulturális örökség, a tudományos kutatás, valamint az igazságügy áll a fókuszban. Hazánkban az érzékeny helyzetű társadalmi csoportok, a civil szféra, a tudomány és a zöld technológiák támogatása került a középpontba. Norvégia és a társországai figyelembe vették, hogy a 2008-as válság óta nehezült a helyzet Kelet-Európában, mind a gazdaság, mind a szociális körülmények terén. S természetesen fontosnak találták a közös európai értékek hirdetését ezekben a válságos időkben. Az EU és Norvégia, Izland, Liechtenstein közötti EEA-megállapodás kiemeli a béke, a demokrácia és az emberi jogok szerepét mint az együttműködés alapját. S ami az Európai Unió Alapjogi Chartájában áll – amely szerint alapvető érték az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás, a jog uralma és a demokrácia elve –, azt Norvégia és társországai magukra nézve is kötelezőnek ismerték el.

No nem mintha különösebb megpróbáltatásokkal járna ez Norvégia számára: ez a skandináv ország a távolság és a jólét biztos bástyái mögül sem zárja magára az ajtót. Ha magából az EU-tagságból belátható időn belül továbbra sem kérnek a norvégok, így is komoly szerepet vállalnak az európai integráció erősítésében. Mondhatjuk: Norvégia az európai közösségi gondolat példamutató mintaországa – az Európai Unión kívül. Európaiak között egy európai.