A szerző a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója

Az EP 2012. február 16-ai állásfoglalásában az Európai Parlament (EP) állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottságát (LIBE) kérte fel annak vizsgálatára, hogy az új alaptörvény és a magyarországi jogszabályi változások összhangban állnak-e az európai szerződésekben és az EU Alapjogi Chartájában foglalt alapjogokkal és értékekkel. Szeptember végén Budapesten járt egy tényfeltáró küldöttség, amely civil szervezetek képviselőivel is találkozott. Én is így kerültem kapcsolatba velük, mintegy háromnegyed órára.

A megbeszélésen nemzeti integritás tanulmányunk megállapításait mutattam be röviden, majd rengeteg kérdést kaptam, elsősorban a korrupció gazdasági hatásáról, és arról, hogy ez mennyiben befolyásolja a tisztességes versenyt, a belső piac működését. Kutatásunk azt mutatta ki, hogy a felgyorsult és nem átlátható jogalkotás kiszámíthatatlanná teszi az üzleti környezetet. A hazai intézményrendszer pedig gyenge ahhoz, hogy a politikai és üzleti elit összefonódásából adódó korrupciós helyzeteket megelőzze, hatékonyan felderítse és szankcionálja. Erős tehát a politikai befolyás mind a köz-, mind pedig az üzleti szférában. A korrupciós kockázatok torzítják a versenyt, a piaci szereplők számára sokszor versenyhátrányt jelent a tisztességes működés.

A küldöttség a civil szférával folytatott megbeszélések előtt találkozott Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettessel, közigazgatási és igazságügyi miniszterrel, Sólyom László volt államfővel, Handó Tündével, az Országos Bírósági Hivatal vezetőjével, Darák Péterrel, a Kúria elnökével és Szabó Mátéval, az alapvető jogok biztosával is. A Magyar Nemzet tudósítása szerint Gál Kinga néppárti képviselő, aki ugyancsak tagja az EP bizottságának, azt mondta: elfogadhatatlan, hogy kettős mércét alkalmaznak Magyarországgal szemben. Az EP korábban az országot elítélő határozatot fogadott el, most pedig vizsgálóbizottságot küldött ide. A többi tagállamra ugyanakkor nem terjesztenek ki hasonló vizsgálatot, például Románia esetében a szocialista és a liberális frakciók nyomására határozatot sem fogadtak el – tette hozzá.

Egyetértek Gál Kingával. Nemcsak hogy kettős, hanem nagyon sokféle mércét alkalmaz az Európai Unió a tagországaival szemben, legalábbis ami az antikorrupciós szempontból érdekes intézményi változások nyomon követését és szankcionálását illeti. Románia és Bulgária esete még a legegyszerűbb. Csatlakozásuk időpontjára ugyanis olyannyira nem sikerült teljesíteniük az uniós elvárásokat, hogy rájuk vonatkozóan külön eljárást vezettek be (Co-operation and Verification Mechanism), azaz évente megismétlik ezen országok teljesítményének monitorozását. Amíg a feltételek nem teljesülnek, addig nem csatlakozhatnak a schengeni térséghez.

A többi országot nem figyeli ilyen közelről az unió, pedig szükség lenne rá. Görögország példája bebizonyította: az EU-s adófizetők pénzének elfolyatása nemcsak azon múlik, miként döntenek a strukturális alapokról, hanem nagyban szerepet játszik az is, hogy mennyire erősek a kormányt ellenőrző intézmények.

Magyarországot illetően az Európai Parlament úgy döntött, jobban odafigyelnek ránk. És ez helyénvaló, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy az uniós és a hazai adóforintok tisztességesen költődjenek el, a kormány munkáját megfelelően ellenőrizzék. Ennek kikényszerítésében az Európai Unió jó partner bármely tagállam számára. A visegrádi négyeket elemző vizsgálatunk kimutatta, hogy például az ügyészség függetlenségével és hatékonyságával komoly gondok vannak Csehországban. Ez ugyanúgy a fékek és ellensúlyok rendszerének gyengeségét jelzi, mint ami miatt a LIBE vizsgálatot folytat hazákban, nyugodtan mehetnének tehát Prágába is.

Magyarország extra ellenőrzése politikai döntés volt. Más kormányok továbbra is értelmezhetik tágan működési határaikat; az unió csak akkor lép, ha már valóban nagy a baj. Ezt a problémát hivatott orvosolni az úgynevezett Stockholm-program keretében elfogadott monitorozó mechanizmus, amelynek lényege, hogy az Európai Bizottság időről időre ellenőrizni fogja, mennyire képes kivédeni a tagállamok intézményrendszere a korrupciós kockázatokat. Most ott tartanak, hogy a Jogérvényesülési Főigazgatóságon belül felállítottak egy egységet, folyik a nemzeti szakértők toborzása, és ha minden jól megy, 2013 végére elkészül az első helyzetelemzés. Ezután jöhetnek az ellenőrzések és a szankciók.

A gond csak az, hogy eközben a magyarországihoz hasonló korrupciós mintával küzdő államokban továbbra sem lesz kevesebb korrupt közbeszerzés, nem lesz tisztességesebb a közpénzek felhasználása vagy az üzleti környezet. Ez ront a versenyképességen, torzítja a belső piac működését, gyengíti az uniót. Magyarország mellett tehát jó lenne mielőbb odafigyelni a többi országra is. Azon túl, hogy nem éreznénk diszkriminálva magunkat, az Európai Unió gazdasági és politikai érdekeinek is megfelelne, ha más tagállamokat a magyarországihoz hasonló intenzitással ellenőriznének.