A szerző közgazdász, a Szegedi Tudományegyetem docense

Európa súlyos válságot él át, amelynek különböző stádiumai, rétegei voltak-vannak. A keresletélénkítésre épülő európai válságkezelés ahelyett, hogy helyreállította volna a növekedést, egyes európai országokban, különösen a periférián néhány év alatt közpénzügyi krízisbe csapott át. Az ennek kezelésére tett első lépések – amelyeket tömören megszorításoknak nevezünk – rövid úton politikai válságot okoztak az érintett államokban, és tulajdonképpen az EU szintjén is: az euroszkepticizmus rekordokat dönt, Európa új „beteg embere” maga az Európai Unió lett. Ráadásul a problémákat sem oldották meg: az európai növekedés nem állt helyre, a halvány pozitív kilátások ellenére sem. Végső soron Európa így intellektuális válságba is került a tekintetben, hogy miként oldja meg saját nehézségeit.

Barroso bizottsági elnök 2012. szeptemberi beszédében egyebek mellett azt mondta, hogy „Európának új gondolkodásra van szüksége.” Valóban. A kérdés csupán az, hogy miképp is? Miben álljon Európa új gondolkodása, és hogy tudjuk – miként az elnök kifejtette – „a remény üzenetét sugározni” a fiataloknak? E kérdés megválaszolásához célszerű előbb alaposan megvizsgálni az "elveszett generáció" társadalmi problémáit.

2013 márciusában a 27 EU-tagállamban 5,7 millió fiatal (15 és 24 év közötti) munkanélküli volt, ebből 3,6 millió az euróövezet országaiban. Az ifjúkori munkanélküliség megoszlása rendkívül egyenetlen: míg aránya az EU egészére vetítve 23,5 százalék, az euróövezetben pedig 24 százalék, addig tagállami szinten jelentősek a különbségek. Németországban és Ausztriában (mindkettő 7,6 százalék), illetve Hollandiában (10,5 százalék) volt a legalacsonyabb a mutató, miközben Görögországban 59,1, Spanyolországban 55,9, Olaszországban 38,4, Portugáliában pedig 38,3 százalékos szintet mértek.

Az Európai Bizottság egyik friss jelentése hat pontban foglalta össze a problémákat: hosszú távú munkanélküliség; szegénység és társadalmi kirekesztettség; társadalombiztosítás a válságban; adózás, foglalkoztatási és szegénység-célok; a bérek alakulása súlyos gazdasági visszaesés idején, valamint a „skill mismatch challenge”, vagyis a képességek és a munkaerő-kereslet „nem kellő találkozásának” kihívása. A Bizottság szerint a skill mismatch az emberi tőke pazarlása és legsúlyosabb gazdasági következménye, hogy termelékenységcsökkenéshez vezet. A munkavállalók egy része alul-, más része túlképzett, vagy nem megfelelően alkalmazkodik a munkaadói igényekhez. Ennek legfőbb oka az elmúlt évtizedek ipari és munkahelyi struktúrájának jelentős átalakulása, amit az oktatás nem tudott megfelelően követni. A modern gazdaság flexibilis, jól konvertálható tudással rendelkező, adaptív, földrajzi és egyéb (pl. ágazati vagy szervezeti) szempontokból mobilis munkaerőt keres – és nem mindig talál.

A Bizottság idén februárban egy másik jelentést is közzétett a témában, amely azt vizsgálja, hogy a tagállami oktatási rendszerekre hogyan hatott a válság. Kiolvasható belőle, hogy az EU-tagállamok nagy része csökkentette oktatási büdzséjét. E jelenség főleg a déli periféria országait jellemzi. A bajba jutott tagállamok jobb híján drasztikusan visszafogták a szociális és az oktatási kiadásokat, és e folyamat még nem ért véget. Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália az utolsó helyeket foglalják el azon a tavaly készített listán, amely az egyes uniós országok munkaképes lakosságához viszonyítva a közép- és a felsőfokú oktatásban részt vettek arányát mutatja (Portugáliában ez a szám kirívóan alacsony, 40 százalék alatti.)

Márpedig ebből aligha lesz növekedés; ha nem javul a termelékenység, nincs innováció, akkor oda a versenyképesség. Ahhoz, hogy ez a trend megforduljon, a termelési tényezőket kellene fejleszteni. És a 21. század egyik legfőbb termelési tényezője nem más, mint a tudás, amely a humán tőkéhez, magyarán az emberek piacképes tudásához kötődik. Azért kell(ene) tehát a válságkezelésben az oktatásra fókuszálni, mert az oktatás nem kiadás, hanem befektetés a humán tőkébe, amely elengedhetetlen a pénztőke vonzásához.

Európának valóban új gondolkodásra van szüksége, de ez csak szellemileg friss közegben tud megszületni. Itt meg még nem tartunk.