A szerző közgazdász, újságíró, e blog szerkesztője

Európa legszegényebbjeivé váltak a németek? – kérdezte nemrégiben bombasztikus címben a Wall Street Journal. „A szegény németek belefáradtak az eurózóna mentésébe” – írta ugyanekkor a Financial Times. E hangzatos szalagcímek alapjául egy, az Európai Központi Bank (EKB) által végzett felmérés szolgált, amely szerint a német háztartások vagyoni szintje a legalacsonyabb az euróövezeten belül. Valóban kiköltekeztek a németek, és most már nem futja a déliek megsegítésére, vagy a képlet azért ennél bonyolultabb?

Meghökkentő képet mutat a háztartások medián vagyoni érték alapján mért rangsora: a belga, a spanyol és az olasz mutató három-négyszerese a németnek, de még a görög adat is kétszer akkora, mint a német. (A medián nem tévesztendő össze az átlaggal: az előbbi a skálán középen lévő értéket jelenti, függetlenül attól, hogy miként szóródnak a számok.) A felmérés szerint a medián német háztartás vagyona 50 ezer euró, míg a görögé 100, a spanyolé pedig 170 ezer euró körül van. Németország az euróövezeti lista utolsó helyén található, ami máris olyan következtetésre ragadtatott néhány politikust és elemzőt, miszerint mégiscsak megengedhetetlen, hogy a „szegényedő” németek fizessék a görögök, a spanyolok és a portugálok mentőcsomagjait.

Egy statisztikából soha nem szabad messzemenő következtetést levonni, így ebből sem. Mint Paul De Grauwe, a London School of Economics közgazdászprofesszora rávilágított: az országok medián vagyonát mutató rangsort két alapvető szempontot elfed.

Részben azt, hogy Németországban az átlagos vagyonszint bőven a medián érték felett található, annak majdnem négyszeresére, 200 ezer euróra rúg. Elvégre az egy főre jutó nemzeti jövedelem alapján az EU ötödik leggazdagabb államáról van szó. Ez a csaknem négyszeres szorzó (az átlagos és a medián vagyon között) a legnagyobb az eurózónában, általában másfél-kétszeres ez a különbség. Németországban viszonylag nagyok az egyenlőtlenségek, jóllehet kevesen vannak a szegények. Mindez azt jelenti, hogy sok tehetős háztartás van Németországban, bőven a medián érték feletti vagyonnal.

De van egy másik tényező is, amely megdönti a „válságba beleszegényedett Németország” tézist. Nevezetesen az, hogy a német vagyon (jólét) jelentős része nem a háztartásoknál, hanem a vállalatoknál és a kormányzatnál csapódik le. A németek nem ülnek a vagyonon: például csupán 44 százalékuk birtokol ingatlant, miközben az olaszoknál, a portugáloknál és a görögöknél 70, a spanyoloknál pedig 80 százalék felett van ez az arány.

A háztartásoktól független vállalati tőkeállományt bemutató listán viszont Németország (Hollandia után) a második helyen áll az eurózónában, mintegy 150 ezer euróval. És nem meglepő módon ebben a rangsorban a déli és/vagy a mentőcsomagra szorult államok, így Olaszország, Spanyolország, Írország, Görögország és Portugália már a sor végén foglalnak helyet. Görögország teljes tőkeállománya például két és félszer kisebb, mint Németországé.

Nem könnyen eldönthető kérdés, hogy Németország „válságegyenlege” hogyan alakul: mennyit veszített, és mennyit nyert rajta? A németek állták a legnagyobb részben a mentőcsomagok cechjét, és a déli államok bankrendszerének életben tartásához szükséges hitelhez a tőkét is ők biztosították a legnagyobb mértékben. Az Európai Gazdasági Tanácsadó Csoport, az EEAG kimutatása szerint az év elejéig egészen pontosan 656 milliárd eurót folyósítottak az EKB úgynevezett Target-programja keretében.

Más oldalról nézve, Németország közvetve mégis profitált a válságból. Az erős gazdaság mellett viszonylag gyenge, de legalábbis gyengülő valuta (euró) ideális kombináció a GDP felpörgéséhez. Nem véletlen, hogy a négy évvel ezelőtti megzuhanás után 2010-ben és 2011-ben a német gazdaság robusztus növekedést produkált, és tavaly, illetve idén sem süllyedt recesszióba, szemben más euróövezeti tagállamokkal.

Ezt támasztják alá a folyó fizetési mérleg statisztikái is: a külkereskedelmi szaldón alapuló elszámolás feketén-fehéren mutatja, hogy a német gazdaság e szempontból a válság haszonélvezője. Németország az elmúlt években átlagosan és GDP-arányosan 5 százalék körüli többletet halmozott fel a folyó fizetési mérlegben, miközben a déli periféria államaiban komoly hiány keletkezett. Az Észak exportál, a Dél importál, és ez a "munkamegosztás" csak lassan változik. A legsúlyosabb a helyzet Görögországban és Portugáliában, ahol 2003 és 2011 között átlagosan a GDP 10 százaléka körül volt a külső egyensúlyhiány. Mindebből következően Németország beruházási pozíciója is sokat javult a válságban; a nettó kihelyezett tőke az utóbbi években, így tavaly is, elérte a teljes euróövezeti GDP csaknem 10 százalékát.

Szegényedő Németországról tehát szó sincs. Éppen ellenkezőleg: az unió legnagyobb állama egy évtized alatt az EU beteg emberének szerepéből – nem utolsósorban saját, még jóval a globális krízis előtt elindított belső reformjainak köszönhetően – az unió éllovasává küzdötte fel magát. És ezen a válság sem változtatott, sőt.