A szerző közgazdász, újságíró, e blog szerkesztője

Alaposan átrendeződnek a viszonyok az Európai Unióban a következő néhány évben, derül ki az egyik legismertebb brüsszeli agytröszt, a Bruegel elemzéséből. Dél- és Közép-Európa között zárul az olló, előbbi meredeken lefelé, utóbbi határozottan felfelé tart. Ha minden így marad, Magyarország lesz a fekete bárány a régióban, a kivétel, amely erősíti a szabályt.

Az elmúlt bő 60 év tényleges és az előttünk álló fél évtized becsült növekedési rátáit mutatja a Darvas Zsolt által jegyzett tanulmány egyik ábrája. Ebből az látszik, hogy az elkövetkező években alaposan átrendeződhetnek az erőviszonyok Európában. A brüsszeli intézet öt csoportba sorolta az európai országokat. Az északiakhoz Dánia, Finnország, Svédország, Írország és az Egyesült Királyság tartozik, a nyugati régiót Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia és Ausztria, Dél-Európát a görög-portugál-spanyol-olasz négyes alkotja, Közép-Európát a visegrádi négyek és Szlovénia, míg Kelet-Európát a három balti ország, valamint Románia és Bulgária reprezentálja. A felmérés a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatait használja, és az egyes régiók egy főre jutó GDP-ben mért teljesítményét az Egyesült Államokéhoz képest mutatja.

Melyek tehát a már első látásra szembeötlő trendek? 1. Közép- és Kelet-Európát leszámítva, az EU távolodni fog az Egyesült Államoktól, az egy főre jutó kibocsátás egyetlen régióban sem éri el az amerikai érték 80 százalékát; 2. Dél-Európára tartós lejtmenet vár; 3. 2017-re Közép-Európa az egy főre jutó GDP alapján befoghatja az euróválság által leginkább sújtott mediterrán államokat (ideértve Olasz- és Spanyolországot); 4. a sokat csodált északiak visszacsúsznak a második helyre a mérsékeltebb ereszkedést mutató nyugatiak mögött; 5. Kelet-Európa GDP-je 5–6 év múlva a folyamatos felzárkózás mellett is csak az amerikai mutató 40 százalékán áll majd, és egy lakosra jutó nemzeti jövedelme alig haladja meg a legfejlettebb (nyugati) régióban mért felét.

Közép-Európa várható jó eredménye persze nem jelenti azt, hogy – a tanulmányban külön nem tárgyalt – Magyarország teljesítménye is biztosan belesimul majd ebbe a trendbe. Sőt, egyelőre úgy néz ki, hogy ami a régióban történik, az a magyar fejlemények dacára következik be. Térségünk több állama – a válságot visszaesés nélkül megúszó Lengyelország és a krízisen hamar túllendült Szlovákia, valamint a régóta nagyságrenddel fejlettebb Szlovénia és Csehország – kedvezőbb helyzetben van a reálgazdasági felzárkózás szempontjából, mint Magyarország. Nálunk 2009 után idén ismét recesszióba süllyedt a gazdaság, és a GDP-bővülés üteme jövőre és 2014-ben is csak minimális lehet. A növekedés összetevői közül a fogyasztás és a beruházás nagyon alacsony szinten áll, trendszerűen hosszú évek óta visszaesést mutat. A középtávú kilátások szemponjából a beruházási ráta régiós összehasonlításban igen alacsony szintje a legnyugtalanítóbb; félő, hogy a gazdaság tartósan a jelenlegi fagyott állapotban marad. Az egyetlen, ami Magyarországon viszonylag jól teljesít, az a (nettó) export, hosszú évek óta ez húzza a gazdaságot.

Jelen állás szerint a magyar trendek inkább a leszakadó dél-európaiakkal kvadrálnak, mintsem a visegrádiakkal. Dél-Európában és Magyarországon egyaránt, jóllehet országonként változó mértékben, az eladósodottság és az alacsony növekedés (vagy recesszió) kettős kihívásával kell szembenézni. A fenntartható adósságpálya okán a szigorú költségvetési politikának nincs alternatívája, miközben a megszorítások tovább faragják a gazdasági teljesítményt. Ebből az ördögi körből egyelőre nem tudtak kitörni ezek az országok. (Mások igen: Szlovákia, Lengyelország vagy a balti államok elmúlt évtizedbeli fejlődése azt mutatja, hogy a hosszabb távra szóló reformokkal kiegészített ortodox, de legalábbis fegyelmezett költségvetési politika idővel meghozza az eredményt.)

A déliek és Magyarország között szintén közös pont, hogy az export jelenti az egyetlen húzóerőt a gazdaságban. Ami a mediterrán térséget illeti, figyelemre méltó trendről számol be a Bruegel tanulmánya. A spanyol export teljesített a legjobban 2008-tól kezdve a 15 „régi” uniós tagállam között, és a portugál is ott van az élbolyban, megelőzve a svéd és a brit kivitelt (jóllehet ez utóbbi két ország esetében a valuta leértékelése – nem tagjai az euróövezetnek – segítette az exportot). Szintén pozitív jel, hogy rendkívül magas a déli-európai nagyvállalati szektor termelékenysége.

Dél-Európa és Magyarország esetében is kulcsfontosságú, hogy bővüljön a gazdaság. A mediterrán országok leszakadásának megállítása, vagyis a növekedés beindítása nélkül az adósságválság szétfeszítheti az euróövezetet. Magyarországon a gazdaságpolitikába vetett bizalom helyreállítása lenne a legfontosabb, ez a fenntartható növekedés alapja, a költségvetési hiány csökkentése önmagában nem elég. A déli EU-tagállamokban – miként a brüsszeli elemzés rámutat – komplex terápia szükséges a gazdasági teljesítmény felpezsdítéséhez. Ez magában foglalja a fiskális (strukturális egyenlegjavítás) és a monetáris (gyengébb euró) eszközöket, és nemcsak a mediterrán régióban (munkaerő-piaci reformok), hanem a hitelező „centrumországokban” (további adósságleírás, lazább költségvetési politika) egyaránt.

Közép-Európa e mértékadó előrejelzés szerint az elkövetkező fél évtizedben felzárkózik majd, de arra, hogy Magyarország is része legyen a sikersztorinak, a jelenlegi trendek fennmaradása mellett aligha számíthatunk. Öt év persze hosszú idő, sok minden megváltozhat, pozitív és negatív irányba egyaránt.