Ez a blog személyes hangvételű írásokat, véleményeket meg elemzéseket gyűjt az Európai Unióról, és vele összefüggésben Magyarországról. Egy háromfejű, huszonhéttestű, jogszabályhalmokat gyártó nemzetközi szervezethez nyilván nehéz személyesen kötődni. Mégis itt ez a blog, hogy mutassa, a tagságból átélhető dolgok következnek. Akár világpolitikai dilemmák, akár pedig olyanok, hogy valaki elment Írországba egy rákászhajóra pénzt keresni.
Aki látott már EU-nak dolgozó embert – és mindegy, hogy melyik tagállamból való – az szinte biztosan hallotta már nyavalyogni, hogy az unióval nem is foglalkozik senki, nincs szó róla a sajtóban, nem is értik az emberek, hogy mi ez. Aki pedig mégis olvasott már valamit a témában, az jó eséllyel beleveszett az intézményrendszeri dzsungelbe, a brutális szakzsargonba, és visszahőkölt a bürokratikus hangulattól. Persze, mindenkinek igaza van. (És pont itt jutunk el oda, hogy mitől ilyen bonyolult az egész intézményrendszer: hogy mindenkinek lehessen egy kis igaza.)
Ez a blog azt ígéri, hogy átélhető történetekkel vagy érdekes elemzésekkel mutat be jelenségeket az unióval összefüggésben. Nem oktatás, pláne nem propaganda a célja, még akkor sem, ha az Európai Bizottság magyarországi képviseletének megbízásából készül. Hiába fizetik ők a szerzőket, nem szólhatnak bele sem kiválasztásukba, sem írásaik tartalmába. Kedves gesztus tőlük, és felelősség a szerkesztőnek.
A cél olyan írások közlése, amelyek önmagukban is érdekesek és fontosak, és nem azért készültek, hogy legyenek még karakterek az EU-ról az interneten. Nyilván közben ott lappang az a program is, hogy a posztokon keresztül világos legyen, hogy az EU dolgai körbevesznek. Hiszen tagok vagyunk.
Utolsó kommentek