A szerző elemző

„A németek negyede kilépne az euróövezetből.” Akár így is lehetne értékelni egy április elején készült közvélemény-kutatás eredményét. A Welt am Sonntag című lap megbízásából készült felmérés szerint a válaszadók 24 százaléka tartotta elképzelhetőnek, hogy az euróövezetből való kilépéssel, illetve a márkához való visszatéréssel kampányoló Alternative für Deutschland (AfD) nevű új pártra szavazzon. A semmiből pillanatok alatt több ezres tagságot felépítő AfD április 14-én tartja szövetségi szintű alakuló pártkongresszusát Berlinben, és tervei szerint ősszel már indul a szövetségi parlamenti választásokon is.

Az EU-ból, illetve az elmúlt évek német kormányzati politikájából kiábrándult, de leginkább az euróövezeti hitelválság alakulása miatt aggódó kereszténydemokrata értelmiségiek, elsősorban gazdasági szakemberek gyűjtőhelye – kis túlzással így is nevezhetnénk az AfD-t. A párt elnöki székének várományosa, Bernd Lucke és mások kezdeményezésére 2012 szeptemberében vált ki a kereszténydemokrata CDU-ból a Wahlalternative 2013 nevű csoportosulás, amelyből idén februárban alakult meg az AfD. A húzónevek között a német gazdasági élet számos prominense megtalálható, így például Hans-Olaf Henkel, a gyáriparosok szövetségének (Bundesverband der Deutschen Industrie, BDI) egykori elnöke is.

A tagság jelenleg körülbelül 7000 főre tehető, a társadalmi támogatottság leginkább a liberális és a jobbközép polgári szavazók körében magas. Éppen ezért is fél a CDU és az FDP is attól, hogy az AfD erősödése az ő táborukat gyengíti majd, bár euroszkeptikus lózungokkal a német baloldalon is jó eséllyel lehet szavazatokat gyűjteni a jelenlegi helyzetben.

A 24 százalékos eredményt persze érdemes óvatosan kezelni, hiszen a biztosan a pártra szavazók aránya csak 7 százalékot tesz ki, míg 17 százalék „talán” rájuk voksolna. Ráadásul még az sem biztos egyáltalán, hogy az AfD képes lesz elindulni a szövetségi választásokon. A vasárnap esedékes szövetségi pártalapítás mellett mind a 16 tartományban is létre kell hozni a helyi szervezetet, illetve szintén minden tartományban 2000 támogatói aláírást kell összegyűjteni.

Az AfD fellépésére adott reakciók részben ismét jól tükrözik a mainstream német média és a véleményformálók beidegződéseit. Így például menetrendszerűen jelentek meg a párt felbukkanása után azok a magyar közéletből is ismerős sablonreakciók, amelyek hajlamosak mindenfajta euroszkepticizmust valamilyen szalonképtelen politikai (főleg jobboldali) szélsőséggel kapcsolatba hozni. Az AfD kapcsán is azonnal egyes tagoknak a populista jobboldalhoz fűződő viszonyát kezdték el boncolgatni a Die Zeitben, a Süddeutsche Zeitungban és a Spiegel Online-on is.

Pedig az új párt amúgy nem is annyira könnyen összefoglalható pozitív célkitűzései az euró ellenzésén túl leginkább a liberális FDP fontosabb programpontjaival mutatnak nagy hasonlóságot. Így például kanadai mintára pontrendszerhez kötnék a bevándorlást, egyszerűsítenék az adórendszert, illetve megreformálnák a megújuló energia mások által is kritizált jelenlegi támogatási rendszerét. Mindezek alapján nehéz lenne magukat markánsan megkülönböztetni a német liberálisoktól, hiszen hasonló felvetések náluk is megtalálhatók.

A lényegi különbséget valójában csak az euróellenesség adja a politikai fősodorhoz képest, és sokak szerint éppen emiatt lesz sebezhető az AfD. Az úgynevezett „egytémás”, szinte a semmiből látványosan növekedő pártok esetében valóban megfigyelhető, hogy amint a lényegi kohéziós erőt képező célkitűzés mellett más prioritásokat is meg kell fogalmazni, oda az egyetértés. Jól példázza ezt a Kalózpárt (Piraten) esete, amely nem az euróellenességgel, hanem a politikai élet átláthatóbbá tételének ígéretével lépett fel, de amint más témákban is meg kellett volna egyezniük a vezetőknek, végeláthatatlan vitákba torkollott a folyamat.

A másik gyengeség, ami kérdésessé teszi, hogy az AfD képes lesz az őszi szövetségi választásokon megugrani az 5 százalékos parlamenti küszöböt, az a pártvezetőség meglehetősen egyoldalú társadalmi háttere. Az átlagosan hatvan feletti közgazdászprofesszorok „sok elméleti tudással, de kevés mindennapi tapasztalattal” rendelkeznek. A kvázi fiatalként pozícionált ötvenes Bernd Lucke professzor, az AfD elnöki székének várományosa ugyan jól tud közérthető formában bonyolult gazdasági kérdésekről értekezni, de ő sem az az alkat, aki képes lenne emocionális alapon magával ragadni a választókat. Mindez jól megmutatkozott az alsó-szászországi tartományi választáson elért, 1,1 százalékos eredményben is, amit Lucke az akkor még Wahlalternative 2013 néven induló elődszervezettel produkált.

Az AfD iránti nagyarányú fogadókészség azonban mindennek ellenére vitathatatlan és elgondolkodtató. Mindez pedig arra az egyszerű okra vezethető vissza, hogy a német választók egy jelentő része nem talál megfelelő választ az euróövezettel kapcsolatos félelmeire a bevett pártok programkínálatában.