A szerző elemző
A hitelminősítők megzabolázása régi, kedvenc témája az Európai Bizottságnak. Ezért is újságolták el nagy büszkeséggel a brüsszeli hírforrások, hogy a január közepén az Európai Parlament által is jóváhagyott szigorítások nyomán alaposan sikerült korlátozni az ügynökségek, kivált a „három nagy” eddigi „kényuralmát”. Csupán az új jogszabály tagállamokbeli átültetése van hátra, ami várhatóan tavasszal megtörténik. Ezek után új világ kezdődik, gondolhatják sokan. De tényleg ilyen mélyrehatóak lesznek ezek a változások? Kicsit megint olyan lett ez az EU-s intézkedés, mint amikor a bíró okos lánya túljár Mátyás király eszén: szigorítottak is, meg nem is.
Brüsszel látszólag le sem száll a hitelminősítőkről: az elmúlt néhány évben több ízben is szigorították a rájuk vonatkozó uniós szabályozást. A két fő érv az ügynökségek túlhatalma ellen továbbra sem változott. Egyrészt a pénzügyi válság 2008-as kirobbanásában játszott szerepüket vetik a szemükre, vagyis azt, hogy tömegesen adták az indokolatlanul magas besorolást a kétes értékű jelzálogfedezettel rendelkező értékpapíroknak. Másfelől pedig az euróövezeti hitelválság kapcsán sokan úgy vélik, hogy sorozatos országleminősítéseikkel indokolatlan piaci pánikrohamokat idéztek elő, tovább mélyítve az amúgy is súlyos krízist.
A most elfogadott szabályozással mindkét kérdéskörrel igyekeztek foglalkozni. A tagállamok adósbesorolásával összefüggésben előzetes naptár összeállítására kötelezik az ügynökségeket, és a kéretlen minősítések száma nem lehet több háromnál egy évben. A befektetőket és a tagállamokat az eddigi 12 óra helyett legalább 24 órával előbb értesíteni kell. Ezenfelül az adósbesorolásokat legalább félévente felül kell majd vizsgálniuk.
Ami az értékpapírok és pénzintézetek minősítését illeti, több anomáliát is igyekszik kezelni az új szabályozás. Ezek közül az összeférhetetlenségi kifogások képezik az egyik legfontosabb csoportot. Ennek megfelelően az új uniós rendszerben az ügynökségek kötelesek lesznek nyilvánosságra hozni, ha a részvényeik legalább 5 százalékát birtokló tulajdonosuknak a minősített pénzintézetben is legalább ekkora részesedése van. A 10 százalékot vagy annál nagyobb részt birtokló tulajdonosok esetében pedig tilos lesz, hogy ugyanazon jogi vagy magánszemélyek a minősítendő cégben 10 százalékos vagy annál nagyobb részesedéssel rendelkezzenek.
A három nagy, a Moody’s, a Fitch és a Standard & Poor’s piaci túlhatalmával kapcsolatban a másik gyakran emlegetett kifogás a versenytársak teljes mértékben alárendelt szerepe. Valóban: e három ügynökség sorolja be a világon forgalomban lévő kötvények 96 százalékát. Az új szabályozás ezzel a problémával is számol, amennyiben a minősítést megrendelő cégeknek négyévente más hitelminősítő szolgálatait kell majd igénybe venniük. Csakhogy van a dolognak egy kis szépséghibája: az Európai Bizottság eredeti javaslatától eltérően, az elfogadott verzióban már csak az amúgy is hitelüket vesztett, strukturált pénzügyi termékekre vonatkozik a rotációs kötelezettség, a többire nem. Ezzel lényegi ponton puhult a tervezet eredeti szigora, hiszen így a kisebb ügynökségeknek továbbra sincs sok esélyük megrendeléshez jutni a három naggyal szemben.
A független európai versenytárs felállítására vonatkozó korábbi tervek szintén kútba estek, mivel továbbra is túl drágának és hosszadalmasnak tartják ezt a megoldást, ráadásul egy ilyen ügynökség minősítéseinek hitelességét is sokan megkérdőjeleznék. Michel Barnier belső piaci biztos csupán arra tett ígéretet, hogy 2016-ban ismét felülvizsgálják egy „lehetséges európai hitelminősítő” létrehozásának a kérdését. Ezt akár úgy is lehet értelmezni, hogy „nem lesz” ‒ brüsszeli nyelvjárásban.
De nemcsak a verseny erősítésére vonatkozó szabályok gyengék. Például az a jól hangzó kitétel, hogy ezentúl egyszerűbbé teszik a hitelminősítők felelősségre vonását, ugyancsak veszít erejéből, ha közelebbről szemügyre vesszük. Hiszen az új regula azt mondja ki, hogy a szándékosan okozott, vagy súlyos hanyagság miatt bekövetkezett anyagi veszteség esetén szavatolják a felelősségre vonhatóságot. Ilyen súlyos esetekben viszont a jelenleg hatályos pénzpiaci szabályok keretei között is van lehetőség a felelősségre vonásra.
A beépített puhítások mellett a másik nagy probléma, hogy a szabályozás kialakításakor szinte csak a három nagy ügynökség lebegett a tervezők szeme előtt. Ezzel pedig éppen azon kisebb versenytárak helyzetét lehetetlenítik el, akiket Brüsszel elvileg helyzetbe akarna hozni. A kicsik attól tartanak, hogy az új szabályok nagyon megdrágítják majd a piacra lépést, és ezzel a jelenlegi nemkívánatos helyzetet konzerválják.
Utolsó kommentek