(A szerző újságíró.) 

Megy a horvát, a bosnyák meg a szerb... Istenem, hány vicc kezdődött így nagyanyám gesztenyefája alatt! A kis asztalnál mindig ült valaki, aki éppen csak egy kávéra ugrott be, mert amúgy siet, de a legújabb viccre persze volt idő. Magyarok, szerbek, montenegróiak szórták egymásról a vicceket az asztalnál, én meg kölyökként együtt nevettem velük, mutatva, hogy képben vagyok, bár sokat közülük csak évek múltán értettem meg. El kellett ahhoz mennem felnőtt fejjel is Montenegróba, hogy lássam: színigaz, amit a gesztenyefa alatt mondtak róluk.

Az exjugó humorban a szerbeknek jutott a bunkó, a horvátoknak a piperkőc, a bosnyákoknak a buta szerepe, a montenegrói viccek pedig kivétel nélkül a lustaságról szóltak, és persze a vitézségről.
Fekszik a montenegrói az udvarban. Egyszer csak elkiáltja magát:
- Asszony, hozd az ellenmérget!
- Csak nem kígyó mart meg?
- Még nem, de erre jön - válaszol a férj.
Na, ti se változtok - mormogtam magam elé, amikor a montenegrói külügyminisztérium honlapján kerestem az EU-val kapcsolatos terveiket. Az idevágó rész van vagy 10 sor, és kizárólag a “majd” jegyében íródott. Megkapták ugyan tavaly a tagjelölt státuszt, de úgy tűnik, azóta csak fetrengenek a strandon. Nem könnyű egy olyan országot ráncba szedni, mint Montenegró, de azért a semminél többre illett volna jutni a függetlenség óta. A nulladik lépcsőfokon, a “stabil demokratikus intézményrendszer kialakítása és az emberi és kisebbségi jogok védelme” szinten vannak. Kegyelemkettes.
Jól megúszták pedig a balkáni bajokat. Nem ragadt rajtuk a szerb átok, nem viselik a szemét agresszor bélyegét, inkább a kis cuki mediterrán sziesztás imidzs jutott nekik. Pedig Dubrovnikot a tengerről nem a szerbek lőtték ugye. Jószerivel kimaradtak a légicsapásokból, nem jutott nekik Hágából, SMS-ben szakítottak Szerbiával, és tiszta lappal heverészhetnek tovább a napon. Az EU-tól baromi messze vannak, de az eurózónához már nem lehetnének közelebb. Igaz, nem sokáig hősködhetnek.
Montenegró összedől, ha nem lehet eurója?
A térség bankjegyei a 2000-es évek elején általában annyit értek, amekkora a fűtőértékük volt. Hamar belátták hát, hogy nem érdemes montenegrói fabatkát verni, inkább a német márkát vezették be 1999-ben. Aztán amikor az megszűnt, az eurót kezdték el használni helyette. Németországban váltották be a sok márkát, az euró meg repülőgéppel érkezett helyette.
A számítások szerint akkoriban majd’ 500 millió euró landolt Podgoricában. Stabilizálta a gazdaságot, az oroszok könnyebben tudták felvásárolni az országot, a turisták nagy részének megfelelt, mindenki boldog volt. 
Mindehhez persze az EU hallgatólagos beleegyezésére is szükség volt, de úgy tűnt, hogy Montenegró hangyafasznyi gazdasága nem veszélyezteti az eurózóna stabilitását. Messze is van, kicsi is, az atlaszban se találjuk, kit érdekel?

Így is van, de a montenigrók lassacskán csatlakoznának. Akkor mi legyen?

Brüsszelben azt rebesgetik, hogy a csatlakozási tárgyalások idejére Montenegrónak saját fizetőeszközt kell kitalálnia, mert “nem lehet eurója, ha nem teljesíti a maastrichti kritériumokat”. De miért félnek Podgoricában saját pénzt használni?
Montenegrónak nagyon sokat jelent az euró. Szarnak az árfolyamra, a turistáknak is remek, a kereskedők és a vendéglátósok is imádják, és az ország eladása is könnyebb euróval, mint helyi tallérral lenne. Az illetékesek pedig aggódnak is, meg nem is.
A Montenegrói Nemzeti Bank elnöke szerint a saját fizetőeszköz elrontaná a külföldi (orosz - a szerk.) befektetők kedvét, megakasztaná a tőke beáramlását, a turistáknak megint az átváltással kellene bajlódniuk, és minden sokkal rosszabb lenne. Az infláció nőne, megerősödne a szürkegazdaság, az ingatag pénzügyi helyzetben leminősítésekkel kellene számolni, szóval mindaz, ami eddig növögetett, egy jó meredek csúszdára kerülne. Radoje Žugić szerint Montenegró, bár nem tagja az EU-nak, a maastrichti feltételek nagy részét jobban teljesíti mint a monetáris unió egyes tagjai. Bízik benne, hogy „a csatlakozáskor is erre koncentrálnak majd, nem a formaságokra” - tette hozzá, mielőtt elindult a strandra, és aligha izgatta, hogy országának adóssága a GDP 27 százalékáról 57 százalékra nőtt az elmúlt három évben.
Perun, perper?
Jó kérdés, hogy mi lehetne Montenegró fizetőeszköze az euró után, vagy inkább az euró között. Montenegróban a történelem során főleg a környező nagyhatalmak valutája volt használatban, az országnak csak két alkalommal volt saját pénze. Az a két alkalom is inkább másfél, hiszen az első próbálkozás rögtön kudarcba is fulladt. 1851-ben, Petar II. Petrović Njegoš idején vertek először aranypénzt, amely a perun nevet kapta, de ez soha nem terjedt el. Később, 1906-ban vezették be a perpert, de 1914-ben már ez a valuta is eltűnt.