(A szerző az Index újságírója és e blog szerkesztője.)

„...és az állam vezetői nem lehetnek mások, csak a filozófusok” – Platón: Az állam, VI. könyv
Lehet, hogy Európa beteljesíti az antik görög álmot? Nagyon furcsa volna önmagában is, pláne, ha ezt a dolgot éppen a görögök válsága hívná életre.

Európa arra készül, hogy tagállamai összehangolják gazdaságpolitikájukat, és alaposan ellenőrizzék is egymást. Arra jutottak Európa legbefolyásosabbjai (utoljára például augusztus 16-i találkozóján a francia elnök és a német kancellár), hogy még tovább kell fejleszteni a közös gazdasági kormányzást.
Az ellenőrzés joga az eddig ismert tervek szerint (például hatos csomag esetében) az Európai Bizottságnál volna. Ha a retorziókkal szigorított közös kormányzást közösségi alapokon (tehát nem valamelyik kormány diktátumával) képzelik megvalósítani, akkor logikus, hogy az egyetlen komoly szakértői apparátussal bíró intézmény álljon a középpontban. Ez pedig a bizottság. Lehet utána a politikusoknak vitatkozniuk a megállapításokról, de ahogy az európai szemeszter esetében is a bizottság jelentései számítanak a kiindulópontnak, úgy az integráció erősödésével a bizottsági hatalom tovább kell hogy bővüljön.
A bizottság munkatársai úgynevezett szakemberek. Biztosan nem politikusok, hanem versenyvizsgákon állásukat elnyerő hivatalnokok. Ez azért jó, mert a pellengérre állított országok vezetői nem mondhatják majd, hogy politikai alapon packáznak velük.
Európa frissen felfedezett vonzódása a szakértőkhöz a másik alakulóban lévő csomagban, az európaktumban is benne van, pedig az csak kormányközi megállapodás, nem európai jog. Viszont ott is megvan az igény a „független szakértők” helyzetbe hozására, amikor arra kötelezi a tagállamokat, hogy otthon is legyen jogi számonkérhetősége az „okos” gazdálkodásnak. Vagyis az alkotmánybíróságok vagy költségvetési tanácsok vagy ilyesmi szervezetek ellenőrizhessék a költségvetés helyességét. (Legyen az alkotmányban eladósodási plafon.) Ez megint arról szól, hogy a politikusok helyett „független szakemberek” legyenek az állam őrei (Platón könyvében „őröknek” is nevezi az állam vezetésére hivatott szakembereket).
Persze eddig is voltak alkotmánybíróságok, van európai bíróság, és a bizottság már most is büntethet kormányokat. Csakhogy most egy olyan komoly ügy kerülne a „szakértők” kezébe, mint a költségvetés. Amióta Európán belül a hadseregek jelentősége erősen elhalványult, azóta a legfontosabb hatalmi pozíciója az államoknak a költségvetések elkészítése. A kormányok a legfontosabb jogosítványaikat készülnek gondnokság alá helyezni.
Az éppen most alakuló európai kísérlet elég egyedülálló a világon. Világos, hogy ami alatt Platón filozófust értett, az mostanság leginkább a közgazdásznak felel meg. A költségvetések tervezése ugyan még nem kerül hozzájuk – bár javaslatokat máris adnak – de az ellenőrzés egyre inkább. Sőt várhatóan arra is felhatalmazást kapnak, hogy az egyes országoknak már akkor az orrukra koppintsanak, ha csak rossz irányba mennek a dolgok, de még nincs baj a számokkal.
Európa a 21. században elkezdte szervezni a platóni ideát, a szakértők által őrzött államot. Nem nagyon próbálta még soha senki, és nagyon utópisztikus hangulata van az egésznek.
Nyilvánvaló, hogy ez nem a demokratizálódás felé vezető út. Hiszen a tagállami költségvetéseket ellenőrző, tanácsokat adó, és adott esetben büntetéseket is javasló testületek nem választott és nem visszahívható személyekből állnak.
Érdekes, hogy nem az ideológiai megfontolások, hanem kényszerhelyzet vezette ide az európai országokat. Kipróbálták, milyen ha csak nagyjából határozzák meg a kereteket, de ez nem működött. Viszont a „ki diktáljon?” kérdésre a legkényelmesebb válasz az, hogy legyenek világos szabályok, amelyeket egy független zsűri pontoz majd. Nem véletlen, hogy éppen a rendszer automatizmusának mértékén vérzett el a hatos csomag elfogadása a magyar elnökség alatt. A kormányok megértették a kényszerhelyzetet, de nagy legitimációval bíró vezetőik azért azt nem akarták, hogy szinte teljesen ki legyenek szolgáltatva a brüsszeli mandarinoknak.
Európa mindig élen járt abban, hogy utópisztikus államformákkal kísérletezzen. A felvilágosult abszolutizmus „rációval a közjóért” programja tért most vissza. Az érdekes különbség a mostani kísérlet és az elmúlt évszázadok tapasztalatai között az, hogy most nem nagy ideológusok álmai látszódnak megvalósulni, hanem akut helyzetek kezelési kényszere, és a legkisebb rossz keresése sodorják a döntéshozókat az új idea felé.