(A szerző újságíró.)

Hogy Szerbia nem csupán földrajzi értelemben európai állam, az nem szorul különösebb magyarázatra. A szerb sajtóban népszerű közhely, hogy a délszlávok hamarabb éltek az Európai Unióban, mint hogy az egyáltalán létrejött volna, és némi igazságtartalma talán van is ennek az egyébként demagóg megállapításnak.
 


Ha háború nélkül esik szét Jugoszlávia, alighanem minden tagköztársasága hamarabb léphetett volna az unióba mint Magyarország. Hogy az országnak az EU-ban a helye, nem kétséges, de még rengeteg a teendő Szerbiában a csatlakozásig. Teljesíteni kell az EU követelményeit, fájdalmas reformok várnak a szerbekre, és nem ártana előkeríteni a maradék két háborús bűnöst, Ratko Mladics tábornokot és Goran Hadzsicsot, akinek a horvátországi szerbek vezetőjeként elkövetett bűneiért kell felelnie. Van még tehát meló ezzel az EU dologgal, de Szerbia addig is reformál, aláír, harmonizál és tárgyal. Ha lassan is, de minden megy a maga útján, abból baj nem lehet - gondolhatja a szerb kormány.

A szerb közéletben elhalóban vannak azok a hangok, amelyek az EU-t ellenségként állítják be, egyre kevesebb szavazatot lehet szerezni a gonosz nyugati hatalmakra mutogatva, a partizán legendákra épülő németellenesség sokat veszített erejéből. Már egyre kevesebben hiszik, hogy Oroszország és az EU között választani kellene, főleg azután, hogy Putyin márciusi belgrádi látogatásán "engedélyt adott" a csatlakozásra. Igaz, a NATO-belépést már korábban megtiltotta a szerbeknek.

Szimbiózis vagy parazita viszony?

Oroszország szava mindig is számított a Balkánon, különösen a magát régiós kisfőnöknek képzelő Szerbiában, ahol a mai napig hallani a mondást: 200 millióan vagyunk, az oroszokkal együtt. Akármit is tettek az elmúlt évtizedekben, a szerb kormányok fél szemmel mindig azt figyelték, mit szólnak a dologhoz az oroszok. Lojalitásukért cserébe viszont számíthattak arra, hogy az oroszok vagy segítenek nekik a bajban, vagy nem. Manapság azonban nem valami misztikus pánszláv vudu, vagy a viszonzatlan szerelem miatt kerültek középpontba az oroszok Szerbiában, hanem a pénz miatt.

Moszkva többek között a Déli Áramlattal tartja nyomás alatt Szerbiát, annak ellenére, hogy a vezeték árát a szerbek tulajdonképpen már kiperkálták. A Déli Áramlat Szerbián át vezető szakaszának kiépítésébe a szerb olajipari vállalattal szálltak be. Az állam 400 millió euróért, tender nélkül adta el a NIS 51 százalékát a Gazpromnyeftnek a gázvezeték mézesmadzagért cserébe, holott a cég a becslések szerint ennek dupláját is megérte volna. Igaz, a Gazpromnyeft komoly befektetéseket is ígért, idén elvileg 500 millió eurót fordítanak a lepukkant vállalat talpra állítására.

Persze az oroszok minden fronton nyomulnak, nem csak az olaj és a gáz érdekli őket. Szerb lapértesülések szerint Vlagyimir Putyin tízmilliárd dollárnyi befektetést ígért Belgrádban, és orosz üzletemberek, befektetők érkezését is belengette Szerbiának. Putyinék tehát nem szórakozni járnak a félszigetre, a balkáni megmondó szerepét visszasíró Szerbia pedig elsősorban rájuk támaszkodhat Koszovó kérdésében. A szerbek a legnagyobb szövetségesüket veszíthetik el a tartományért folytatott küzdelemben, ha összeakasztják a bajszukat Putyinékkal. Ezért például NATO-tagok akkor sem lehetnének, ha akarnának. Más kérdés persze, hogy ezt Szerbiában sem sokan támogatnák, hogy ahhoz a csapathoz csatlakozzon az ország, amely egy évtizede még bombázta őket.

Az orosz érvelés szerint ha Szerbia Koszovó nélkül csatlakozna a katonai szövetséghez, azzal maga mondana le déli tartományáról, ezért Oroszország is kénytelen lenne elismerni annak függetlenségét, és kihátrálni a buliból. "Nem lehetünk a szerbeknél nagyobb szerbek" - fogalmazott Dimitrij Rogozin orosz NATO-nagykövet még tavaly a Blic szerb napilapnak adott interjújában. Ennek tükrében válik érdekessé az orosz álláspont az EU ügyében, hiszen míg a NATO csatlakozásért keményen büntetnének, Oroszország egyelőre nem ellenzi a csonka Szerbia közeledését az EU-hoz.

Putyin márciusi látogatásakor Borisz Tadics szerb elnök a közös sajtótájékoztatón azt mondta, Szerbia legfontosabb célja az EU-tagság, de Oroszországgal ápolt kapcsolatait emiatt nem fogja elhanyagolni. Az orosz miniszterelnök erre megjegyezte, hogy országa követi az eseményeket, és nem aggódik Szerbia EU-s törekvései miatt. "Moszkva és Belgrád együtt dolgozik majd azon, hogy Szerbia európai integrációja ne legyen az orosz-szerb kapcsolatok kárára" - fogalmazott Putyin, mielőtt a Crvena Zvezda-Zenit barátságos mérkőzésre indultak volna szerb kollégájával.

"Szerbia sorsa az EU"

Ezt mondta Borisz Tadics, szerb elnök április elején Franciaországban, ahol szerb vezető éppen 100 évvel ezelőtt járt utoljára hivatalos úton. "Az EU tagság a mi sorsunk. Európaiak vagyunk kulturálisan és földrajzilag is, nincs más lehetőség előttünk, ez a mi kontinensünk, ez a mi identitásunk is" - nyilatkozta a Figaro francia lapnak háromnapos franciaországi látogatása utolsó napján a szerb elnök.

Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy Szerbia valaha is elismerje Koszovó függetlenségét, azt válaszolta: ez lehetetlen. "Ez nem is feltétele az EU-val folytatott párbeszédnek. Öt EU tagország nem is ismeri el Koszovót, mi azonban készek vagyunk tárgyalni, és tartós egyezségre jutni a kérdésben" - ismételte el a szerb álláspontot ezredszerre is Tadics.

"Számítunk Franciaország támogatására az EU-ba vezető úton. Azt szeretnénk, ha Európa megértené legitim nemzeti érdekeinket. Szerbiában ma új helyzet van, a kilencvenes években számos hibát elkövettünk, de újra felemelkedőben vagyunk" - idézte az elnököt a szerb sajtó.

Nicolas Sarkozy valamivel visszafogottabb volt, nem haverkodott akkorát mint Putyin Belgrádban, de biztosította a szerbeket, hogy Franciaország támogatni fogja Szerbia EU-s törekvéseit, és ha a feltételeknek megfelelnek, pontot tesznek a hágai ügyek végére, minden támogatást megad Szerbiának, hogy az ország mihamarabb tagjelöltté váljon. Persze a franciák se a színtiszta jófejséget gyakorolták a találkozón, hiszen a francia Alstom az egyik nagy esélyese az első belgrádi metróvonal kiépítéséért folytatott versenynek, így a régi barátságot új üzleti kapcsolatok is erősíthetik, Szerbia pedig metrón utazhat tovább az EU felé.

A Balkán vezetője címre ácsingózó Szerbiára, és leginkább annak kormányára dolgos évek várnak. Sorsuk az EU - mondta Tadics, de a kérdés még ennél is jóval egyszerűbb. Szerbiának, és elsősorban a mindenkori szerb kormánynak valóban nincs más választása, mint az elmozdulás a holtpontról. A 20 éve megfeneklett ország felemelése az elsődleges szempont. Szerbia lakossága azt szeretné látni, hogy munkanélküli fiataljai dolgozni indulnak reggel, hogy rendőreik nem a harácsolással, hanem valódi feladataikkal töltik a napot, hogy a bíróságon a törvény és nem a kapcsolatok és a korrupció dönti el az ügyeket. A szerbek évtizedek alatt immunissá váltak a különféle céldátumokra, a hangzatos kijelentésekre, a többségnek már tökmindegy, hogy orosz gyarmatként, vagy uniós tagországként élik meg hosszú ideje az első olyan hónapot, amikor kijönnek a fizetésükből.