tagokvagyunk

Nehezen "bírják idegekkel" az Európai Központi Bank vezető német tisztviselői a frankfurti pénzintézetben rájuk nehezedő nyomást. Idén már két kulcspozíciót betöltő pénzügyi szakember, Axel Weber és Jürgen Stark is a távozott az EKB-től. Weber, az EKB elnöki székének egykori várományosa, illetve az uniós jegybank főközgazdásza, Stark is azzal sokallt be, hogy bizonyos tagállamok egyre gátlástalanabbul igyekeznek beleszólni a pénzintézet működésébe. A probléma ugyanakkor korántsem értelmezhető pusztán az új helyzetekhez alkalmazkodni képtelen, fafejű német banktisztviselők duzzogásaként. A személyes ellentétek valójában a lassan az egész euróövezetet élesen megosztó központi kérdés lecsapódásai: mekkora és milyen szerepet kaphat az EKB a válság kezelésében.

(A szerző a újságíró, a Világgazdaság munkatársa.)

Mintha az intenzíven ápolt édes fia vastüdejébe rúgott volna egyet apja, amikor Jacques Delors a Telegraph egyik decemberi számának azt nyilatkozta: az euró a kezdetektől elhibázott volt. Kérdés, bölcs dolog-e a monetáris unió atyjának tartott, 86 éves politikus részéről ilyen kemény szavakkal ostorozni egyik fő művét.

Péntek délelőtt az EU tagállamainak vezetői és a horvát miniszterelnök aláírták a csatlakozási szerződést. Horvátország hamarosan az EU tagja lehet. Aminek néhány éve még felhőtlenül örültek volna, ma már inkább aggodalmat okoz, és vitákat gerjeszt. Nem mintha eddig kevés lett volna az izgalom az Adria partján: az EU csatlakozás éppen a horvát választások, és Ivo Sanader korrupcióval gyanúsított volt miniszterelnök bírósági hírei közé ékelődött.

(A szerző újságíró, a HVG brüsszeli tudósítója)

Lehet hogy az Unió lassú és körülményes az euróválság kezelésében, viszont a közös valuta végét holnapra és holnaputánra jósolók olyan túlzásokra ragadtatják magukat, amelyeknek sokszor még kevesebb köze van a valósághoz, mint a méltán kritizált európai politikusoknak. De akkor hol az arany középút, tehetjük fel a kérdést?