A szerző az MTA KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa

Nem indult jól az év Spanyolországban. Sikerült ismét a nemzetközi lapok címoldalára kerülni, ezúttal egy olyan politikai botránnyal, amely a jelenlegi miniszterelnököt is elsodorhatja. Spanyolországban nem újdonság a korrupció, de a mostani helyzet mégis más.  

Január végén az El País napilap nyilvánosságra hozott egy titkos naplót, teli kézzel írt feljegyzésekkel különféle pénzek utalásáról. Luis Bárcenas füzete volt ez, ő a jelenleg kormányzó Néppárt korábbi pénztárnoka, aki 1997 és 2008 között ebben a „második könyvelésben” vezette – például – a nagy építőipari cégektől kapott juttatásokat és a párt embereinek ezekből „zsebbe” adott pénzeket. A mostani miniszterelnök, Mariano Rajoy neve is többször szerepel, évi 25 ezer euróval… Kormányrészről beindult az általános tagadás (nem is Bárcenas írta, nem is kapott Rajoy), de volt, aki elismerte a juttatásokat, és írásszakértők szerint a füzet, amely már az ügyészségnél van, hiteles. Egyébként a pénztárnok 20 millió eurón felüli svájci bankszámlájára is fény derült. Aztán január végén folytatódott I. János Károly király kézilabdázó vejének pere, akit üzleti partnerével együtt tavaly óta azzal gyanúsítanak, hogy mintegy 5 millió euró közpénzt sikkasztott el.

Persze Spanyolországban nem újdonság a korrupció. A szocialista párt is több ügyben érintett. Az emberek hozzászoktak az ilyen hírekhez, a gazdasági boom éveiben is tele volt a sajtó a különböző építőipari panamák, megvásárolt engedélyek ügyeivel.

A mostani szituáció azonban más, egyrészt a jelenlegi, köztudottan pocsék gazdasági helyzet miatt. A munkanélküliek száma csak nő, immár a hatmilliót közelíti (26 százalékos a munkanélküliségi ráta), főleg a fiatalok helyzete kilátástalan. Rekord magasan áll az államadósság szintje is: tavaly naponta 400 millió euróval emelkedett, és elérte a 882 milliárd eurót, ami a spanyol GDP 84 százaléka (a korábban prognosztizált 79 százalék helyett). Az adósság finanszírozása komoly probléma. A spanyolok egyre inkább ráutaltak a nemzetközi piacokra e tekintetben, és ez veszélyes, hiszen a piacok időnként kiszámíthatatlanul reagálnak, a bizalmuk átmeneti és ingatag, így pillanatok alatt magasra szökhet a spanyol állampapírok hozamfelára.

Másrészt más a helyzet azért is, mert a közeljövőben sem valószínű, hogy javulna a gazdasági környezet. A beruházások állnak, az ingatlanpiac pang. A bankok továbbra sem hiteleznek, mert – ugyan tavaly létrejött az úgynevezett „rossz bank”, vagyis az állami eszközkezelő alap, amely átvette a kétes követeléseket, de még így is – elég rossz a portfóliójuk, és óvatosak. A fogyasztói oldal is labilis. A BBVA bank előrejelzése szerint a forgalmi adók emelése, a lakosság eladósodottsága és a fogyasztói bizonytalanság miatt 2013-ban sem nő majd a fogyasztás. Az adóssághalom finanszírozása várhatóan további visszafogásokra, adóemelésekre kényszeríti a kormányt.

A spanyolok tehát egyre elkeseredettebbek, úgy érzik, hogy miközben őket már jó ideje különféle adókkal, megszorításokkal sújtják a kormányok, aközben a hatalmi elit közpénzeket tesz zsebre. Úgy tűnik, hogy Spanyolországra is vonatkoztatható két világhírű közgazdász, Daron Acemoglu és James Robinson Miért buknak el a nemzetek? („Why Nations Fail”) című könyvének üzenete: azok az országok „buknak el”, ahol nagyobb az oligarchák hatalma. Az oligarchák olyan szabályokat fogadtatnak el a politikai közösséggel, amelyek csak nekik jók, ezáltal csökkentik az új, innovatívabb szereplők megjelenésének a valószínűségét, elnyomják a jobb versenytársakat, csökkentik a tanulás, a beruházás és az építkezés várható hasznát, viszont ők, az elit, jól fognak élni ("extractive elit"). Acemoglu és Robinson azt állítja, hogy hosszú távon azok a társadalmak lesznek sikeresek, amelyekben az elitnek nincs abszolút hatalma, mert a lakosság ezt nem hagyja.

A Bárcenas-naplóban leírt juttatásokról ki fog derülni az igazság, a most hevesen tagadók valószínűleg majd meghátrálnak. A gond csak az, hogy ha le is mond a miniszterelnök, nincs hiteles erő, aki kövesse. A spanyolok bizalma mélyen megrendült mindkét nagy politikai erőben, a néppártban és a szocialista pártban is. Harmadik erő kialakulása egyelőre nem látszik. Tovább súlyosbítja a helyzetet a katalán önállósodási mozgalom, mint belpolitikai probléma.

A morális, szociális és politikai válság tehát egyre nagyobb az országban. Különösen borúsnak ígérkezik az idei spanyol tavasz.