A szerző elemző

A kerek évfordulókon általában felmerül a késztetés annak demonstrálására, hogy különleges módon viszonyulunk a megemlékezés tárgyához. Talán ez lehet annak a hátterében is, hogy éppen az utrechti béke 300. évfordulóján jutott a spanyolok eszébe, milyen jó móka lenne egy kis kardcsörtetés Gibraltár kapcsán. Persze azért ez már nem a spanyol örökösödési háború, még akkor sem, ha a britek „véletlenül” éppen most küldtek oda egy hadihajót gyakorlatozni. Mindenesetre nem olyan gyakori, hogy EU-tag és NATO-szövetséges országok ennyire keménykedjenek egymással, ahogy azt most Madrid és London teszi.

Spanyolország az elmúlt háromszáz évben többször is kísérletet tett arra, hogy visszaszerezze a brit koronagyarmattá vált területet – sikertelenül. Az eszközök időközben nyilván sokat változtak, de a törekvés még mindig jelen van. Madrid esélyeit rontja az is, hogy a javarészt egyébként spanyol származású gibraltári lakosságnak egyáltalán nincs ellenére a „gyarmati” lét. Legutoljára 2002-ben fejezték ezt ki, amikor egy népszavazáson 99 százalék voksolt a brit fennhatóság megmaradása mellett.

Az évforduló mágikus hatásán kívül azért persze egyéb, jóval kézzelfoghatóbb okokkal is megmagyarázható a mostani villongás. Először is, a spanyol halászok nehezményezték, hogy a Gibraltár előtti vizekbe 70 betontömböt eresztettek, ami állítólag lehetetlenné teszi az ottani fogást. Madrid erre a turisták és ingázók vegzálásával reagált a spanyol-gibraltári határon, az elburjánzott cigarettacsempészet megfékezésére hivatkozva, illetve megtiltotta az építőanyagok beszállítását spanyol területről, nehogy a gibraltári kormánynak újabb tengeri területek meghódítására támadjon kedve.

Mindezeknél sokkal fontosabb azonban, hogy a gazdasági válsággal küzdő spanyol kabinetnek szúrja a szemét a tőszomszédságban működő adóparadicsom. A sokkal alacsonyabb gibraltári adó miatt becslések szerint évente 140 millió doboz cigarettát csempésznek be Spanyolországba, amivel Madrid komoly adóbevételtől esik el. Ennél még többet nyom a latban az amiatt kiesett adóbevétel, hogy több tízezer cég névleg Gibraltáron bejelentve működik, miközben nagy részük nyilván Spanyolországban operál.

Ugyanígy szálka Madrid szemében a Gibraltáron virágzó online szerencsejáték, ami a 30 ezer lakosú gyarmat gazdasági növekedésének legfőbb motorja az elmúlt öt évben. Gibraltár négy egymást követő évben is képes volt 10 százalék feletti növekedést produkálni, az egy főre jutó GDP pedig 34 500-ról 50 700 euróra nőtt 2008 és 2012 között, miközben nem gyártanak ott semmit. Nem csoda, ha a gazdasági válságba ragadt Spanyolország irigykedik.

Egy kis külpolitikai műbalhé pedig még jól is jön Mariano Rajoy spanyol miniszterelnöknek. Legalább kis időre államférfit játszhat, és a választók kevesebbet foglalkoznak a kilátástalan gazdasági helyzettel. Azonban az erőfitogtatás könnyen vissza is üthet, tekintettel arra, hogy közvetetten Spanyolország is profitál a gibraltári konjunktúrából. A határral szomszédos, 35 százalékos munkanélküliséggel küzdő Andalúziából közel 10 ezren dolgoznak a brit gyarmaton, és a legdélebbi spanyol autonóm közösség hetedik legnagyobb külkereskedelmi partnere is Gibraltár. A feszültség esetleges káros következményeire egyébként a londoni mellett már a madridi gazdasági sajtó rámutatott.

Fabian Picardo gibraltári főminiszter mindenesetre továbbra is számíthat London teljes támogatására, ráadásul a határozott külpolitikai fellépések jótékony belföldi hatását spanyol kollégájához hasonlóan David Cameron brit miniszterelnök sem veti meg. Az utóbbi napokban egyébként az enyhülés jelei mutatkoznak a madridi megnyilvánulásokban, bár abban a spanyolok továbbra is mereven ragaszkodnak korábbi álláspontjukhoz, hogy Gibraltárt nem hajlandóak tárgyalópartnerként elfogadni, csak Nagy-Britanniát. Hiába utal London a koronagyarmat autonóm státusára, többek között adójogi kérdésekben. Ez a spanyol szemléletmód például olyan elem, amely nem nagyon változott az utrechti béke óta.

Remélhetőleg azért nem lesz túl ragadós a példa az EU-n belül, és egy kis belpolitikai hangulatkeltés reményében nem jut mondjuk a római kormány eszébe, hogy Korzika körül cirkáltasson néhány hadihajót. Bár a sziget francia annexiójának a 300. évfordulója csak 2069-ben lesz.