A szerző elemző

Drogosokhoz hasonló függőségbe kerülhetnek az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárló akcióitól az eladósodott euróövezeti tagállamok – figyelmeztet a szeptember 6-i EKB-ülés előtt Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke.

A pénzügyi szakembertől hiába várták sokan, hogy rugalmasabban fogja képviselni a monetáris politikával kapcsolatos német szigort. Weidmann gyakorlatilag egyszemélyes ellenzékként kritizálja Mario Draghi EKB-elnök újabb nagyszabású kötvényvásárlási terveit, és csak nem akarja elfogadni, hogy a latin liga következetesen más tagállamokra szeretné átterhelni a saját eladósodásból eredő kockázatot. A korábbi akciók után a legújabb kötvényvásárlási tervekkel akár már most csütörtökön előállhatnak Draghi és hívei.

„Nem szabad lebecsülnünk annak a veszélyét, hogy az EKB finanszírozási segítsége ugyanúgy függővé tehet, mint a drog” – foglalta össze a Der Spiegelnek adott interjújában ellenállása indítékát Weidmann. A Bundesbank első embere szerint – és ezzel a véleményével koránt sincs egyedül – a Draghi által tervezett újabb nagyszabású kötvényvásárlás valójában nem más, mint a Berlin által mindeddig hevesen opponált közös eurókötvény megvalósítása – más eszközökkel. Az EKB-nál felhalmozódó kétes értékű államkötvények kockázatán ugyanis így már az összes tagállam osztozik a frankfurti uniós pénzintézeten keresztül.

Az EKB tömeges kötvényvásárlása az ellenzők szerint tabudöntéssel egyenértékű, hiszen elmossa a korábban átléphetetlennek tartott határt a fiskális és a monetáris politika között. Weidmann szerint az EKB az ilyen politikai nyomásra végrehajtott beavatkozásokkal éppen azt veszélyezteti, aminek védelmére alapvetően hivatott lenne: az árstabilitást. A kötvényekért kiadott eurómilliárdok ugyanis ellenőrizhetetlen mértékben növelhetik a forgalomban lévő pénzmennyiséget. De nemcsak a pénzmennyiség növekedése probléma, hanem a vásárolt kötvények értékállósága is. Előfordulhat, hogy a reménytelen helyzetbe került tagállamok kötvényeit tömegesen „lepasszolják” a befektetők az EKB-nak, majd amikor bekövetkezik az illető ország fizetésképtelensége, az uniós jegybank egy értéktelen papírhalmon fog ülni, amiért korábban százmilliárd eurókat adott ki. Nos, el lehet képzelni, hogyan hatna egy ilyen fejlemény az euró árfolyamára.

Ráadásul az eddig tapasztalatok azt mutatják, hogy a vita tárgyát képező és legkevésbé sem kockázatmentes kötvényvásárlási akciók eddig sem bizonyultak hatásos eszköznek. Az EKB 2010 és 2012 között összesen 211 milliárd euró értékben vásárolt már spanyol, görög és olasz papírokat, de ezek piaci hatása – a rövid ideig tartó hozamcsökkenés után – szinte teljesen elenyészett. És persze arra is számítani lehet, hogy a kötvényvásárlások a spekulánsokat aktivizálják majd a legjobban, akik azonnal az EKB beavatkozására fognak számítani, amint egy ország pénzügyi helyzete romlik és kötvényhozamai elkezdenek emelkedni.

E kockázatok eddig is ismertek voltak. Ami azonban merőben új fejlemény, az az, hogy a tömeges kötvényvásárlást ellenzők ligája gyakorlatilag elolvadt. Weidmann utolsó mohikánként köti továbbra is az ebet a karóhoz, amivel gyakorlatilag egyedül maradt az EKB monetáris tanácsában. A korábban a monetáris szigor kérdésében Németországgal szolidaritást vállaló északi tagállamok is kihátráltak mögüle, de ami még ennél is sokkal meglepőbb, hogy saját kancellárja is. Angela Merkel furcsa kettős beszédet folytat a téma kapcsán. Egyfelől gesztusok tekintetében továbbra is kiáll az őt korábban hűen szolgáló Weidmann mellett, miközben az európai partnerek felé egyértelműen azt kommunikálja, hogy nincs kifogása a kötvényvásárlási akciók ellen.

A Weidmann melletti demonstratív kiállás részeként a múlt hét végén Merkel megakadályozta, hogy az EKB fogaskerekei Axel Weber és Jürgen Stark után egy újabb német pénzügyi szakembert bedaráljanak. Bár egy héttel korábban Weidmann még magabiztosan kijelentette, hogy az általános ellenszél dacára is kitart posztján a Bundesbank élén, sajtóértesülések szerint néhány nappal később lemondását fontolgatta, amiről a kancellárnak sikerült lebeszélnie őt.

Merkel mindezek ellenére egyre hangosabban dicséri Draghi terveit, amelyeket egykori tanácsadója és védence élesen elutasít. Úgy tűnik, Merkel kifogyott az eszközökből, és úgy ítéli meg, a kötvényvásárlás engedélyezésén kívül nem nagyon maradt más választása annak érdekében, hogy stabilizálja az euróövezetet. Egy újabb, még nagyobb mentőcsomag politikailag nem keresztülvihető a számára, azt azonban mindenáron szeretné elkerülni, hogy a közös valutazóna szétessen.

Ráadásul a tömeges kötvényvásárlás támogatásával formálisan nem kell annak a korábbi kijelentésének sem ellentmondania, hogy amíg ő él, nem fogják bevezetni a közös eurókötvényt. Persze csak formálisan.